Denník N

Culka Ottó színművész: Szlovákul és magyarul is játszani skizofrén állapot, de meg lehet tanulni

Foto N - Tomáš Benedikovič
Foto N – Tomáš Benedikovič

Két nyelven játszani iszonyú erőfeszítésbe kerül, állítja Culka Ottó, aki maga is fellép szlovákul és magyarul is, miközben tudományosan is vizsgálja, hogyan lehet a színpadon párhuzamosan használni ezt a két nyelvet, amelyeket technikailag szinte áthidalhatatlan szakadék választ el egymástól.

Ez a cikk A Denník N házhoz megy projekt része, két hétre Komáromba és környékére látogatunk.
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

Délelőtt Shakespeare-t próbálni Komáromban magyarul, este hatkor pedig szlovákul szinkronizálni Pozsonyban nem lehetetlen, de hatalmas erőfeszítésbe kerül, állítja Culka Ottó színművész. Culka a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja, de Pozsonyban él, ahol a színművészeti egyetemen tanít, és szlovák színházi projektekben is részt vesz.

Az interjú a Denník N Pozsonyi podcast című sorozatának részeként készült.

Ha külföldön megkérdeznek, magyar vagy szlovák színész vagy-e, hogyan válaszolsz?

Az az igazság, hogy még soha nem kérdezte meg senki. De ha előfordulna, teljes természetességgel azt mondanám, hogy Szlovákiában élő magyar színész vagyok. Számomra ez rendkívül egyszerű és teljesen egyértelmű. Külföldön egyébként mindig orosznak gondolnak, amikor szlovákul beszélek, úgyhogy ha lehet, inkább magyarul kommunikálok.

Egyértelmű döntés volt számodra, hogy Pozsonyban végezd el a színművészeti egyetemet? Mi alapján vetetted el a budapesti lehetőséget?

Nem vetettem el, hanem Pozsonyba vettek fel. 2004-ben felvételiztem először Pozsonyban a színművészetin, és 2008-ban nyertem felvételt. Ezalatt az idő alatt Prágától Budapestig végigjártam az összes egyetemet, Budapesten, ha jól emlékszem, két stúdióban is felvételiztem, sikertelenül. Ötödjére vettek fel Pozsonyba.

A Denník N egy magyar hírrovat elindítását fontolgatja, kérjük, segítsen nekünk a kérdőív kitöltésével.

Valamennyire tehát a véletlen műve is, hogy Pozsonyban végeztél.

Annyira nem a véletlenen múlt. A 2007/2008-as évadot a Kassai Thália Színházban töltöttem segédszínészként, és ott találkoztam egy művésszel – Korognai Károllyal, aki már sajnos nincs közöttünk –, aki felkészített a felvételire úgy, hogy végül alkalmasnak találtak. Az, hogy először nem vettek fel, nem volt véletlen. Ha most visszagondolok, látom, hogy nem voltam készen. Viszont amikor a tizenkettedik vagy tizenharmadik felvételin sikeres voltam Pozsonyban, onnantól kezdve nem volt sem kedvem, sem okom Budapesten próbálkozni. Lehet, hogy vonzó lett volna az anyanyelvemen tanulni a szakmát. Én viszont gyakorlatilag Pozsonyban nőttem fel, ide jártam gimnáziumba, ide kötött a magánéletem, az összes barátom itt volt. Nem érkeztem idegen környezetbe.

Hogyan látod a saját környezetedben, a művészi ambíciójú szlovákiai magyar fiatalok inkább Pozsonyt vagy Budapestet választják, amikor a továbbtanulásról van szó?

Tento článok je exkluzívnym obsahom pre predplatiteľov Denníka N.

Denník N v Komárne

Magyarul a Denník N-ben

Pozsonyi podcast

Kultúra, Slovensko

Teraz najčítanejšie