Denník N

Családban marad? Szlovákok és magyarok egy fedél alatt – Komáromban és másutt

Socha Móra Jókaiho v Komárne. Foto N - Tomáš Hrivňák
Socha Móra Jókaiho v Komárne. Foto N – Tomáš Hrivňák

A szlovák és a magyar nemzeti mozgalom képviselői sok esetben hosszabb-rövidebb ideig egy fedél alatt éltek, s ilyenkor szoros barátságok, sőt a rokoni viszonnyal is felérő kapcsolatok épülhettek ki köztük.

A szerző történész. Ez a cikk A Denník N házhoz megy projekt része, két hétre Komáromba és környékére látogatunk.
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

A magyar és a szlovák nemzeti történelem, főleg a 19. és 20. században sokszor két, egymással szemben elbeszélt történet, amelyben a „magyarság” és a „szlovákság” egymás kibékíthetetlen ellenfeleiként jelenik meg. Pedig ez a két világ a 19. században még nem különült el ilyen élesen egymástól: hiszen a külön nemzeti univerzumokban ábrázolt szereplők ugyanazokon az utcákon jártak, ugyanazokban az iskolapadokban ültek és ugyanazok a tanárok tanították őket, ugyanazoktól a kereskedőktől szerezték be a szükségleteiket, ugyanaz az orvos gyógyította, ugyanaz a lelkész keresztelte, eskette és temette őket.

Sőt, sok esetben előfordult, hogy hosszabb-rövidebb időre – néhány hónapra vagy akár évekre – egy fedél alatt is éltek a szlovák és a magyar nemzeti mozgalom képviselői, s ilyenkor akár szoros barátságok, sőt bizalmas, a rokoni viszonnyal is felérő kapcsolatok épülhettek ki köztük. Az ilyen kapcsolatok kiépülésének Komárom is fontos terepe volt.

A Denník N egy magyar hírrovat elindítását fontolgatja, kérjük, segítsen nekünk a kérdőív kitöltésével.

Jobst Riegel, Ludwig Rohbock: Komárno okolo roku 1860. Zdroj: Web umenia, SNG – https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:SNG.G_11635

Ahol Štúr gitározott

E ma már különösnek ható, kvázi családi kapcsolatok kiépülésének az okai a korabeli iskolarendszer sajátosságaiban kereshetők. Egyrészt nem minden településen volt gimnázium, így a diákok gyakran kerültek szülőhelyüktől távol, idegen nyelvi környezetbe, ahol sokan nem az iskola által nyújtott szálláslehetőségeket használták, hanem helyi befogadó családokhoz kerültek szállásra és ellátásra. Sőt, a szülők sokszor kifejezetten törekedtek rá, hogy idegen nyelvi környezetbe küldjék gyermekeiket, hogy egy más nyelvű család körében eltöltött egy-két év alatt megtanulja az adott nyelvet.

A harmadik lehetőség, amikor a végzett diák a külföldi egyetemi évei előtt házinevelősködést vállalt, hogy előteremtse a külföldi tartózkodás anyagi fedezetét. Az evangélikus nemesi családok ugyanis gyakran hívták meg nevelőnek a hozzájuk közel eső gimnáziumok legkiválóbb diákjait. És mivel a szlovák nemzeti mozgalom tagjai többnyire ezen iskolák tanulói voltak, és mivel többnyire kitűnően végeztek, gyakran előfordult, hogy az öntudatos szlovák ifjak magyar evangélikus nemes családokhoz kerültek.

A nevelők ilyenkor általában a kastélyban laktak, együtt éltek, együtt étkeztek a nemes családdal, a gyerekek mellett pedig nem csak tanítóként, de sokszor egyfajta, állandóan velük lévő pótszülőként is jelen voltak.  A neves szlovák író, Ján Chalupka például két éven át, 1814 és 1816 között Radvánszky Antal nevelője volt, aki aztán közel fél évszázadon keresztül volt Zólyom vármegye első számú politikai vezetője, a szlovák törekvések ellenlábasa – és nem mellesleg titokban szlovák költő is. Ľudovít Štúr a nógrádi nemesi ellenzék

Tento článok je exkluzívnym obsahom pre predplatiteľov Denníka N.

Denník N v Komárne

Magyarul a Denník N-ben

Komentáre, Slovensko

Teraz najčítanejšie