Denník N

Az oroszok hadereje kimerülőben, ám Ukrajna katonai győzelme így sem túl valószínű, állítja a szlovák elemző

Vladimír Bednár. Foto N - Tomáš Benedikovič
Vladimír Bednár. Foto N – Tomáš Benedikovič

Az ukrajnai háború befagyott konfliktussá válhat, állítja Vladimír Bednár szlovák katonai elemző. Az ukránok szerinte meglepően jól tartják magukat, de a győzelemhez sokkal nagyobb hadászati tudásra lenne szükségük.

Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Vladimír Bednár naponta publikálja elemzéseit az ukrán harctereken zajló események alakulásáról. A legutóbbi napok eseményeiből arra lehet következtetni, hogy az orosz haderő veszteségei ahhoz a határhoz közelítenek, amelyet átlépve a katonai kézikönyvek szerint további előrenyomulásuk megállhat.

„A védelmi tervezés módszertana minden egyes katonai művelet számára meghatároz bizonyos együtthatókat” – magyarázza Bednár. „Az egyik ilyen együttható szerint amennyiben a támadó elveszíti támadóereje 30 százalékát, korábbi adatok alapján magas a valószínűsége, hogy támadó szándéka megtörik. Az orosz haderők közvetlenül e határ előtt vannak.”

Az interjúból az is kiderül, mely fegyverek segítségével tudta Ukrajna lassítani az orosz előrenyomulást, mi várható az elkövetkező napokban, valamint az is, miért nem sikerült az oroszoknak a háború három hete alatt kivívniuk a légtérfölényt.

Három hét telt el azóta, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Katonai szempontból mi okozott önnek leginkább meglepetést az orosz hadsereg előrenyomulását illetően?

Habár kisebb mértékben, mint a civil lakosság nagy része, de részben én is rabja lettem az erős orosz hadseregről kialakított képnek. Az orosz fegyveres erők több szinten bekövetkezett nagyon komoly kudarcának vagyunk tanúi: a fegyveres konfliktus hírszerzői szinten történő előkészítésétől kezdve, az ukrán fél harci elszántságának alábecsülésén át, egészen logisztikai gondokig. Az utóbbi napokban láthattunk több olyan videót is, melyek a legalacsonyabb harcászati egységek szintjén bekövetkező taktikai kudarcokról tanúskodnak. Tudtuk, hogy az orosz fegyveres erőkről kialakított kép nagyrészt az imidzs része, de láthatjuk, hogy a kialakított kép illúzió mivolta még nagyobb, mint gondoltuk. Sejtettük, hogy propagandáról van szó, ennek ellenére az hatásosnak bizonyult.

A laikus megközelítés szerint az orosz hadsereg ereje már csak annak népességéből is következik.

A szakemberek már az orosz megszállás első napján megállapították, hogy Oroszország Ukrajna egész területét nem lesz képes elfoglalni. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének harcászati szabályzatai (“field manual”), valamint az expedíciós hadviselés tapasztalatai alapján a megszálláshoz és az esetleges felkelések leveréséhez ezer lakosra 20–25 katona szükséges. Ha összevetjük Ukrajna területének nagyságát azzal a ténnyel, miszerint Oroszország hozzávetőlegesen 200 ezer katonát küldött az országba, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a mennyiség nem lehetett elegendő ahhoz, hogy az ukránok határozott ellenállása esetén el tudja foglalni az egész országot.

Az elemzők és a kommentátorok nagy része azt állítja, hogy az orosz támadás nem a tervek szerint halad; ezt már részben Viktor Zolotov, az orosz Nemzeti Gárda főparancsnoka is elismerte. Milyen mértékben tükrözik ezek az értékelések azt a kívánságunkat, hogy Ukrajna ne essen el és tartson ki, és milyen mértékben végzetesek az orosz hadsereg problémái?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ukrán hadseregnek is vannak gondjai. Két nagyon hasonló fegyveres haderő feszül egymásnak, azonban az orosz fegyveres erők létszámukat tekintve négyszer nagyobbak. Ez egyszerű matematika. Ukrajna minden rendelkezésre álló erejét beveti, Oroszország jelentősebb tartalékokkal bír. Másrészt viszont a tényekhez az is hozzátartozik, hogy Oroszország nem képes minden haderejét bevetni Ukrajnában, hiszen az országa más területein saját légtere védelmét is biztosítania kell, továbbá sok nagyon problematikus régióval határos, és Szíriában is vannak csapatai. Vagyis Oroszország jóval erősebb, Ukrajna jóval gyengébb, de mindketten teljes erőbedobással harcolnak. A valóságban tehát patthelyzet alakul ki.

Néhány nappal ezelőtt arról írt, hogy Oroszország Ukrajna területén már 120 zászlóaljnyi harcászati egységet vetett be, ami hozzávetőlegesen 4800 harci járműnek felel meg. Mekkora részét képezi ez az orosz hadsereg teljes haderejének?

Az orosz fegyveres erőknél hozzávetőleg 14 ezer különböző típusú harci jármű – tank, gyalogsági harcjármű, páncélozott csapatszállító jármű van üzembe helyezve. Ukrajnában a haditechnikájuk több mint 40 százalékát vetették be. Az orosz haderő kb. nyolc légi hadsereggel rendelkezik, Ukrajnában négy vesz részt a harcokban. A légierő esetében tehát annak 50 százaléka került bevetésre.

Érthető okokból az orosz haditengerészet flottái jóval kisebb mértékben vannak bevonva a konfliktusba, annak ellenére, hogy Oroszország az utóbbi időben különböző indokokra hivatkozva jelentősen megerősítette a Fekete-tengeri Flottát, mindezt főként a Balti-tengeri Flottában, valamint az Északi-tenger Flottában véghezvitt átcsoportosítás révén. Átlagban tehát nem tudjuk meghatározni, hogy az oroszok fegyveres erejük hány százalékát vetették be Ukrajnában, de egyes egységekre lebontva ezt a számot meg tudjuk határozni. A fegyveres erők típusától függően ez húsz és ötven százalék között mozog.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar projektjére itt.

Az Ön becslése szerint az oroszok Ukrajnában bevetett kulcsfontosságú szárazföldi harcászati rendszereinek negyede megsemmisült. Ezt azzal a gondolattal egészítette ki, hogy általánosságban érvényes, hogy ha a támadó a támadóereje kb. 30 százalékát elvesztette, az előrenyomulását megállították.

A védelmi tervezés különböző módszertanaira hivatkoznék most, melyek különböző együtthatókat határoznak meg az egyes hadműveletek esetében. Halogató védelmi jellegű tevékenység, halogató harc (“delay”) folytatása során az erők aránya egy a hathoz, kialakított védelmi pozíció megtartása esetén ez az arány egy a háromhoz. Az egyik együttható szerint ha a támadó elveszíti támadóereje 30 százalékát, általában nagy a valószínűsége, hogy támadó szándéka megtörik.

Az orosz erők közvetlenül ennek a határa előtt állnak. Az elmúlt napokban nem folytattak meghatározó hadműveleteket, következésképpen nem foglaltak el jelentősebb területeket, az ukrán fél az elmúlt napokban jóval kisebb számú megölt orosz katonáról adott hírt, mint a háború kezdetén. Az oroszok mintha ebben a fázisban tudatosították volna, hogy a veszteségeik egy határértékhez közelednek és nem tudják azokat elég gyorsan pótolni, ezért aztán tartalékaikat más régiókból csoportosítják át. De a lehetőségeik ott is végesek, habár nehéz megmondani, hogy az erejük mekkora százalékát képesek még bevetni.

Orosz tank lakóházak támadása közben Mariupolban. Fotó – TASR/AP

Szóval mire számít az elkövetkező napokban? A konfliktus megtorpan vagy még mindig lehetséges, hogy az ukrán védelem összeomlik, mert az oroszoknak sikerül jelentősebb áttörést elérni és körbezárni az ukrán hadsereg egy részét, például Kelet-Ukrajnában?

A háborús konfliktus Ukrajnában már három fázison ment keresztül. Az elsőben az orosz haderő szokványos inváziót hajtott végre, amely sokban hasonlított ahhoz, ahogy a Varsói Szerződés terveiben szerepelt egy esetleges Nyugat felé irányuló megszállás. Nagyjából a háború harmadik vagy negyedik napján megváltozott a konfliktus jellege. Az orosz haderő elkezdte megkerülni az ukrán városokat, mert ott logisztikai problémákba ütköztek. Ez látható a hadi térképeken is, ahol az orosz előrenyomulás eredményeiről a kiterjedt területfoglalás helyett „bajusz-szerű” rajzolatok tanúskodnak.

Az oroszok megértették, hogy nem követhetik az eddigi taktikát, mert úgy nem érnék el céljukat. Elkezdték hát elkerülni a legjelentősebb ellenállás helyszíneit és arra összpontosítottak, hogy minél jobban előre tudjanak mozdulni. Ilyen módon jutottak el keletről is a kijevi elővárosokig; tudjuk, hogy észak felől – ahol az út sokkal rövidebb volt – már az első fázisban megközelítették a fővárost. Most a konfliktus harmadik fázisának lehetünk tanúi.

Mi jellemzi ezt a fázist?

Az orosz erők azokat a lehetőségeiket is kihasználták, amelyek a második fázis során adódtak, bizonyos szektorokban stabilizálódnak, sőt, helyenként összevonták csapataikat, hogy megfelelőbb helyzetbe kerüljenek, ha az elért területek védelmére kerülne sor. Az ukrán oldal az elmúlt két napban arról számolt be, hogy Kijev környékén gyengültek a harcok, a legtöbb katonai hadművelet Ukrajna déli részén zajlik, ahol Oroszország a legjelntősebb területszerzést deklarálta.

Azonban olyan területekről van szó, ahol nem találhatók nagyobb városok, nem zajlanak tehát ott komolyabb harcok sem, inkább az üres terek kitöltéséről van szó. Azonkívül láthatjuk, ahogy a szakadár Donyecki és Luhanszki Köztársaságok erői igyekeznek az ukrán csapatokat távolabb tartani. De ebben az esetben is csupán kisebb területszerzésről beszélhetünk. A Donyecki Köztársaság például kedden egy 5 ezer lakosú község elfoglalását jelentette, és két további község határáig jutott. A hatalmas Ukrajna kontextusában ezek tulajdonképpen jelentéktelen dolgok.

Tudom, hogy nehéz előre megjósolni a történéseket, de létezik olyan reális forgatókönyv, amely szerint Ukrajna ezt a konfliktust katonailag megnyerhetné?

Ennek kicsi a valószínűsége. Ukrajna jobban védekezik, mint arra számítani lehetett, és minden arra utal, hogy az ukránok veszteségei jóval kisebbek, mint az orosz oldalé. Amennyiben ez az állapot elég hosszú ideig fennmaradna, az orosz erők kimerülnének. Mivel azonban a harc módja megváltozott, az oroszok óvatosabbak, veszteségük aránya csökken.

Ahhoz, hogy az ukrán erők támadó tevékenységhez, valamint területeik határozott katonai erővel történő felszabadításához feltételeket tudjanak kialakítani, meg kellene változtatniuk az erőviszonyaikat. Ahhoz, hogy viszonylag gyors fordulat álljon be az eseményekben – a viszonylag gyors fordulat alatt pár hónapot értek – az ukránoknak bizonyítaniuk kellene, hogy megváltozott feltételek mellett, tehát akkor is képesek az orosz hadseregnek a mostanihoz mért, jelentős veszteségeket okozni, amikor az oroszok éppen nem támadnak. És egyúttal a saját veszteségeiket is alacsonyan kellene tartaniuk. Sokkal jelentősebb hadművészeti tudásról kellene tanúbizonyságot tenniük, mint ezidáig, mondom mindezt őszintén úgy, hogy már most is mindenkit megleptek.

És akkor esetlegesen képesek lennének kiszorítani területeikről az orosz erőket. Ez a forgatókönyv viszont kevésbé valószínű. A legnagyobb valószínűséggel a konfliktus megtorpan, az oroszok stabilizálják pozícióikat és az egész Kelet-Ukrajna „Donyec-medencévé” változik.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Mit jelent ez Oroszország hadi kapacitására nézve, hogy esetleg kiterjeszthesse a konfliktust – például egy Balti-államok ellen intézett támadással?

Ilyesmi eléggé valószínűtlen. Ez a helyzet Oroszország számára nem kívánatos. A hírszerző szolgálatoknak a háborús konfliktus előttről származó információi szerint Oroszország kéthetes háborúra számított. Ez nem valósult meg. Ezenfelül a Balti-államok ellen intézett támadás az egész NATO elleni támadásnak minősülne. A szövetség előretolt haderejének jelenléte a Balti-államokban azt jelenti, hogy a szövetségesek szerződéseiből következő kötelezettségből senki se léphetne vissza.

És még egy dolgot tudatosítanunk kell: a szomszédunk, Lengyelország katonailag hozzávetőleg ugyanolyan erős – talán még erősebb – mint Ukrajna. És egy NATO-tagországról van szó. A NATO-nak a hagyományos fegyvereket illetően többszörösen nagyobb a hadereje Oroszországénál. Arról nem beszélve, hogy a háború gazdasági ügy is, miközben Oroszország gazdaságilag Spanyolország vagy Olaszország szintjén van. Ezzel maguk az oroszok is tisztában vannak, ezért aztán ez a forgatókönyv eléggé valószínűtlen.

Mi a helyzet a levegőben? Teljesen az ellenőrzésük alatt tartják az oroszok a légteret, vagy az ukránok légvédelme még mindig erős?

Nincs az ellenőrzésük alatt, éppen ellenkezőleg. Oroszországnak a mai napig nem sikerült fölényt szereznie a levegőben, és kezd az a meggyőződésem lenni, hogy ez nem is fog neki sikerülni. Tudtam, hogy ez Oroszország számára nehéz lesz. Láthattuk Szerbiában is, ahol a jóval kifinomultabb NATO-erők is nagyon nehezen tudták visszaszorítani Szerbia Ukrajnához képest merőben elavult légvédelmét.

Anélkül, hogy Ukrajna összeomoljon, már az elején valószínűtlen volt, hogy Oroszország megszerezze az ellenőrzést az ukrán légtér felett. Ez már az elején, a hosztomeli katonai repülőtér elleni sikertelen helikopteres támadás során megmutatkozott, amelyet néhány nappal később csak szárazföldi csapatok tudtak elfoglalni.

Mi az oka ennek?

Bizonyos idő távlatából megmutatkozott, hogy az orosz erők ténylegesen képtelenek légi hadműveleteket végrehajtani. A légi háborúnak megvannak a specifikumai, nem úgy működik a dolog, hogy egy-két repülőgép behatol a légtérbe, mint ahogy azt a háborús filmek alapján képzelnénk. Olyan taktikai műveleteket kell alkalmazni, amelyekhez a haderő komplex összetevői szükségeltetnek.

Amennyiben a NATO-tagállamok hajtanának végre valami hasonlót, ezt úgy kellene elképzelni, hogy ha például négy repülővel akarnának támadást intézni egy reptér és a körülötte lévő katonai célpontok ellen, ahhoz további két repülőre lenne szükségük a légvédelmi és rakétavédelmi rendszerek kiiktatására. Ezen kívül a rádióelektronikai harchoz további két repülőre lenne szükség. A támadó alakzat nyolc repülőgépét további néggyel kellene kiegészíteni, hogy védelmet nyújtsanak neki az ellenség vadászgépeinek esetleges támadása ellen.

Harci mentőegységeknek is biztosítaniuk kellene őket, amennyiben lelőnék valamelyik gépet, ezt a mentőegységet pedig harci helikoptereknek vagy harci repülőgépeknek kellene támogatniuk. Számolja hozzá a parancsnoki központot vagy a tankhajókat.

Vagyis a légitámadások bonyolultak.

Valójában több tucat repülőgépre van szükség ahhoz, hogy négy repülőt ki lehessen küldeni egy reptér bombázásához. Erre Oroszország nem képes, nincs ennyi erőforrása. Az orosz repülőgépek Szíriában viszonylag biztonságban voltak, ha 5 ezer méter feletti magasságban repültek, mert olyan erőkkel néztek szembe, amelyek nem rendelkeztek közepes és rövid hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerekkel, csupán kézi légvédelmi fegyverekkel, amelyek csak bizonyos magasságig működnek. Az orosz légierő Szíriában semmi olyat nem mutatott, amit ne mutattak volna be a pozsonyi Repülőnapon.

Néhány napig zajlott a vita annak lehetőségéről, hogy Lengyelország, esetleg Szlovákia MiG–29-es vadászgépeket ajándékozhatna Ukrajnának. A lengyel vadászgépek esetében – ha nem tévedek – valamivel több mint 20 gépről lett volna szó. Hogyan változtatta volna meg ez a helyzetet Ukrajna fölött?

Tisztában kell lennünk azzan, hogy Oroszország Ukrajna közelében négy légi hadsereget összpontosított, ami kb. 500 harci gépet jelent. Az ukrán haderő a háború előtt hozzávetőlegesen száz harci géppel rendelkezett, mégpedig az alábbi négy típusból: MiG-29, Szu-27, Szu-24 és Szu-25. Becslésem szerint ezeknek több mint a felét már elveszítették, tehát kb. 40–50 repülőjük maradt. Ha a NATO-tagállamok – itt elsősorban Szlovákiáról, Lengyelországról és Bulgáriáról van szó – adtak is volna Ukrajnának gépeket, ennek nem lett volna komolyabb hatása. Jelenleg fontosabb, hogy azokat a rendszereket szállítsuk Ukrajnának, amiket eddig is, tehát páncéltörő eszközöket, kézi légvédelmi fegyverrendszereket.

Milyen mértékben játszottak szerepet a Nyugattól kapott fegyverek abban, hogy Ukrajna képes volt lassítani az orosz hadsereg előretörését – és mely fegyverekről van szó?

Az Ukrajnának nyújtott segítség relatíve széles skálán mozog, mi például már az első részletben küldtünk 120-milliméteres aknavető töltényeket is. Látom továbbá, hogy Ukrajna egyéb eszközöket is kap:  a 7,62, 5,56 és 5,45 kaliberű gyalogsági fegyverekhez szükséges lőszerektől kezdve, egészen a 60-milliméteres tüzérségi töltényekig, valamint kézi páncéltörő fegyvereket, páncéltörő rakétákat, kézi páncéltörő gránátvetőket. A legfontosabbak éppen a vállról indítható, páncéltörő és kézi légvédelmi rakéták.

Sokat cikkeztek arról is, hogy az ukránok az orosz haditechnikát török Bayraktar drónokkal tudták működésképtelenné tenni. Ezekből Ukrajnának nincs sok – ha nem tévedek – kb. húsz darab. A török drónoknak valóban jelentősebb szerepük volt, és amennyiben igen, miért?

Pontosítanám ezt a számot, több volt belőlük, azt hiszem, Ukrajna 48-at rendelt. Tudjuk, hogy egy részüket nem szállították le, nehéz megmondani a pontos számot, de Törökország a harcok kezdete után további drónokat küldött Ukrajnának, feltehetőleg az eredetileg megrendelteket. A Bayraktar drónokat 2020-tól több helyi fegyveres konfliktusban is bevetették és nagyon hatékonynak bizonyultak. Ukrajnában több tucat különböző típusú orosz technikát pusztítottak el, gyakran a legfontosabbakat, mint például légvédelmi rendszereket, amelyek sokkal értékesebbek, mint egy hagyományos tank. A drónoknak tehát relatíve nagy jelentőségük van.

A saját nézőpontunkból és Európa nézőpontjából is szimpatikus, hogy Ukrajna védelmébe a civil lakosság is bekapcsolódott, modern fegyverekkel a kezükben harcolnak hazájuk felszabadításáért. Nem hordoz magában ez a történet egyfajta kockázatot is, hogy az ukrajnai konfliktus miatt ezek a modern fegyverek rossz szándékú emberek kezébe is kerülhetnek?

Tudjuk, hogy a globális terrorizmus a múltban is hasznot húzott az ilyen katonai konfliktusokból. Éppen ezekben sikerült a terroristáknak viszonylag modern fegyverrendszerekhez jutni. Úgy gondolom, hogy Ukrajnában jóval kisebb ennek a kockázata, mint más katonai konfliktusok esetében – de a kockázat jelen van. És növekedne is, ha az ukrán állam összeomlana.

Mert nem lehetne kinek visszaszolgáltatni ezeket a fegyvereket?

Pontosan.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Miképp szemléli azokat a híreket, miszerint a konfliktus mindkét oldalán feltehetőleg külföldiek is harcolnak? Különböző országokból érkeznek önkéntesek Ukrajnába, Putyin pedig Szíriából toboroz harcosokat. Milyen nagy számban kapcsolódnak be külföldiek a harcokba?

A külföldi harcosok viszonylag jelentős, nemegyszer negatív szerepet játszanak a mostani ezredév háborús konfliktusaiban, de már a délszláv háború idejében is. Gyakran olyan emberekről van szó, akik eljutottak abba a stádiumba, hogy nem képesek már semmi másra. Célzottan keresik a háborút és még pénzügyi hasznuk sem kell, hogy származzon belőle. Feltehetőleg tehát Ukrajnában is jelentős szerepet játszanak majd a háborúban, talán már jelenleg is.

Az ukrán oldal már nyilvánosságra hozott olyan videókat, amelyekben külföldi, Ukrajnába érkező erők bevetése látható. De ebben a pillanatban viszonylag kevés információval rendelkezünk arról, hogyan is zajlik mindez. Valószínűleg az is fontos lesz, mely országokból fognak az önkéntesek érkezni, hogy kaptak-e valós kiképzést. A kiképzés nélküli harcos nemcsak magát, hanem másokat is veszélyeztet.

Miben játszhat szerepet az, hogy honnan érkeznek?

A kanadai, nagy-britanniai vagy izraeli fegyveres erők tagjai számára egyfajta katonai etika is a kultúrájuk részét képezi. A problémásabb régiókból toborzottak, illetve azok bevetésel, akik azért harcolnak, mert mást nem tudnak, nagyon kellemetlen következményeket vonhatnak maguk után, mint például a civil lakosság elleni erőszak eszkalálódása.

Ramzan Kadirov csecsen vezér katonái. Fotó – TASR/AP

Szerdán egy bejegyzésében idézte David Petraeust, az USA négycsillagos tábornokát, aki a CNN számára készített elemzésében az orosz előrenyomulást „meglepően nem professzionális”-nak értékelte. Szerinte ez annak is köszönhető, hogy az Ukrajnában harcoló orosz katonák hozzávetőlegesen negyedét sorkatonák, nem pedig hivatásos katonák alkotják. Érthető, hogy ez valószínűleg komplikálja az előrenyomulást, mivel nincs tapasztalatuk, az elszántságuk és a harci moráljuk is más. De mivel magyarázza ezt a helyzetet? Nem állt a rendelkezésükre elég hivatásos katona?

Személy szerint azt feltételezem, hogy az Ukrajnában harcoló sorkatonák aránya ettől is nagyobb. És habár Petraeus tábornokot nagyra becsülöm és sokban egyetértek vele, nem gondolom, hogy a sorkatonák bevetése okozná az orosz kudarcot. Az orosz–grúz háborúban 2008-ban az orosz oldal utólagos kiértékelése alapján a sorkatonák sokkal jobban harcoltak, mint az ún. „kontraktnyiki”, tehát tulajdonképpen a hivatásos katonák. Oroszországban létezik kötelező sorkatonai szolgálat, és kb. a fegyveres erők fele sorkatonákból áll, és mivel nem tisztekről és hasonlókról van szó, logikus, hogy a legfőbb haderő túlnyomó részét ők alkotják. Ukrajnában is.

Vasárnap orosz találat érte a Nyugat-Ukrajnában található javorivi kiképzőbázist, alig 20 kilométerre a lengyel határtól. Milyen fegyvereket használnak az oroszok ilyen távoli célokhoz?

A legnagyobb valószínűség szerint Kalibr cirkálórakétákat lőhettek ki. Ezeket úgy kell elképzelni, mint 533 milliméter átmérőjű, tengeralattjáróról indított kis sugárhajtású repülőgépeket, de léteznek olyan változatai is, amelyeket szárazföldről vagy repülőről lehet indítani. Ebben az esetben valószínűleg szárazföldről indított rakétákról lehetett szó.

Milyen pontosságúak ezek a rakéták?

Az orosz Glonass navigációs rendszer irányítja őket. Hozzávetőleg tíz méteres pontossággal bírnak.

Ezt azért is kérdezem, mert Jaroslav Naď honvédelmi miniszter ismételten figyelmeztetett, valós annak a veszélye, hogy támadás éri az ungvári repteret. Ismét ez a kérdésem – milyen módon tudnák ezt az oroszok véghezvinni? És a második kérdés, Naď miniszter úr elmondása szerint az ungvári reptér leszállópályája 50 méterrel a szlovák határ előtt ér véget. Van arra esély, hogy ilyen támadás esetén egy eltévedt rakéta a mi országunk területére zuhanjon?

A háború szélsőséges módon szervezett erőszak. Szélsőségekről beszélünk azok minden következményeivel. A Perzsa-öböl háborúban a szövetséges erők veszteségeinek több7 mint tíz százaléka saját erőik számlájára volt írható. Mindezt azért mondom, hogy tudatosítsuk, hogy a háborúban sem működik minden tökéletesen. A gond az, hogy háború idején egy hiba is több tucat emberéletet követelhet. Sajnos, nem tudjuk kizárni azt a forgatókönyvet sem, amit Jaro Naď prezentált, mivel a háború a határainknál zajlik. Hogy eközben hibák is  bekövetkeznek, az abból a nemrégi eseményből is tisztán látszik, amikor Horvátországban lezuhant egy drón, amely 99 százalékban ukrán volt.

Miért olyan nagy a valószínűsége, hogy ukrán drón volt?

Az 1970-es és 80-as évekből származó dróntípusról volt szó, amelyet az oroszok már leselejteztek. Az ukrán oldal 2020-ban kb. 90 darabot újraaktivált közülük, éppen a küszöbön álló háború veszélye miatt. A drón egy előre beprogramozott útvonalon repül, miközben tévedés is történhet, főként háborús helyzetben, amikor nemegyszer nincs lehetőség ellenőrzésre. Elég egyetlen koordinátában vagy előjelben hibázni.

A parlament kedden jóváhagyta a NATO-katonák jelenlétét Szlovákia területén, akik Patriot légvédelmi rendszereket fognak nálunk telepíteni. Ez a rendszer megakadályozhatja, hogy egy eltévedt rakéta az ország területére zuhanjon?

Igen, de ez a rendszer nem fedi le a Szlovák Köztársaság teljes területét. A cirkálórakéták a föld felszínéhez viszonylag közel repülnek. Tekintettel a föld görbületére, a horizontra és a terep egyenetlenségére, a repülő rakéta elrejtőzik a terep mögött. A modern rádióelektronikai felderítőeszközökkel, mint amilyen a Patriot rendszer rádiólokátora is, a rakétát de facto csak a közvetlen látótávolságba érkezését követően lehet észleni.

Ezért ezeket az eszközöket további, előretolt, alacsonyan repülő célok észlelésére szolgáló eszközökkel is kiegészítik. Nagy valószínűség szerint erre szolgálhatnának egyéb olyan rendszerek, amelyeket a honvédelmi miniszter a NATO-katonák szlovákiai jelenlétével kapcsolatosan emleget, konkrétan a Sentinel-radarrendszer. Tehát a Patriot rendszer képes lenne megvédeni egy akkora várost, mint Kassa, de Szlovákia teljes légterét nem.

Vagyis több ilyen rendszerre lenne szükségünk?

Lényegében igen, de ez egy rendkívül szakmai jellegű kérdés. Tisztában kell lennünk azzal, hogy közepes és nagy hatótávolságú rendszerekről van szó, melyeket kis hatótávolságú légvédelmi rendszerekkel kell védeni. A légvédelmi rendszer „a hagyma rétegeihez” hasonlóan szerveződik. Szakszóval ezt klaszternek nevezik.

A napokban tanúi lehettünk olyan jellegű vitáknak is, hogy nem kellene-e odaajándékoznunk Ukrajnának az S-300-as légvédelmi rendszerünket; a honvédelmi miniszter ezt a lehetőséget de facto kizárta. Meg kellene hagynunk ezt a rendszert abban az esetben is, ha a mi légterünket a Patriot rendszer védi, kiegészítheti ez a két rendszer egymást?

Az S-300-as a Patriot megfelelője, de az első változatának megfelelője. Technikai élettartama határán van, egyúttal olyan rendszerről van szó, melyhez műszaki támogatást csak az orosz oldal tud biztosítani, amely tartósan, 2006-tól azon az állásponton van, hogy minket ellenséges országnak tekint. Ennek a rendszernek a perspektívája tehát az országunk területén megszűnt.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar projektjére itt.

Máte pripomienku alebo ste našli chybu? Prosíme, napíšte na pripomienky@dennikn.sk.

Magyarul a Denník N-ben

Svet

Teraz najčítanejšie