Denník N

Mik azok a taktikai atomfegyverek, és mi történne, ha bevetnék őket

Ilustračné foto – Adobe Stock
Ilustračné foto – Adobe Stock

Milyen következményei lennének, ha a Hirosimára ledobott „Little Boy” nevű atombombát Pozsonyra dobnák le? Mi a különbség a stratégiai és taktikai atomfegyverek közt? Mi szól az ellen, hogy Oroszország az Ukrajna ellen folytatott háborúban nukleáris fegyvereket vessen be?

Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1985-ben aláírt közös nyilatkozata szerint „az atomháborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”.

E kijelentés alapja, hogy az atomfegyverek széles körű bevetése a legnagyobb valószínűség szerint az emberi élet megszűnését jelentené a Földön.

Jelenleg nagyjából 12 700 atomtöltet található világszerte, ezeknek kb. 90 százalékát Oroszország és az USA birtokolja. A Princetoni Egyetem tudósainak szimulációja alapján az említett atomnagyhatalmak közti nukleáris konfliktus a kirobbanásától számított mindössze néhány óra leforgása alatt több mint 90 millió áldozatot és sebesültet követelne.

Klímaváltozást is okozna

A túlélőket a radioaktív sugárzás veszélyeztetné. Szennyeződne a talaj, a légkör, valamint a víz.

Az összes atomfegyver bevetésének következményeképp óriási mennyiségű részecske kerülne a légkörbe, ez pedig klímaváltozást okozna.

Számítógépes modellezések azt mutatják, hogy az atomrobbanásokat követő két nyár alatt az Egyesült Államok, Európa, Oroszország és Kína jelentős területén kb. 20 Celsius-fokkal csökkenne a hőmérséklet.

A júniusi, júliusi és augusztusi hőmérséklet az összes orosz és amerikai atomfegyver bevetésének évében és az utána következő évben. Forrás – Alan Robock/Journal of Geophysical Research: Atmospheres (2007)

A hőmérséklet egy évtizeddel a robbanásokat követően is átlagban újabb kb. 10 Celsius-fokkal csökkenne a maihoz képest. Ennek következtében az élelmiszerellátás összeomlana. Más modellezések szerint mérsékeltebb hőmérséklet-csökkenés következne be.

Az elemzők szerint az atomfegyverek bevetésének veszélye alacsony

A vázolt helyzet bekövetkezése jelenleg, az Ukrajnában zajló háború miatt nem fenyeget. Vladimír Bednár szlovák katonai elemző is úgy véli, „rendkívül valószínűtlen, hogy Oroszország atomfegyvert vetne be”.

Michal Onderčo, a Rotterdami Erasmus Egyetem és a Prágai Békekutató Központ nukleárisfegyverkezés-szakértője úgy nyilatkozott, hogy annak kockázata, hogy Oroszország atomfegyvereket fog bevetni, nagyobb mint egy éve, „azonban továbbra is elenyésző”.

Ezzel szemben Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov a CNN-nek adott interjújában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Oroszország atomfegyverek bevetéséhez folyamodna.

Peszkov elismerte, hogy országa mérlegelhetné ilyen fegyverek bevetését, amennyiben „léte veszélybe kerülne”. Az atomfegyverek bevetését az orosz lakosság egy része is támogatja.

Fontosnak tartjuk megismételni, hogy ebben a pillanatban nem fenyeget annak veszélye, hogy nukleáris fegyvereket vetnek be. Viszont az orosz társadalomban uralkodó hangulatot és az orosz politika képviselőinek retorikáját (Vlagyimir Putyin néhány héttel ezelőtti szavait az orosz nukleáris erők fokozott készültségbe helyezéséről) használjuk most ki arra, hogy az atomfegyverekről – működési elvükről, hatásaikról beszéljünk, illetve arról, milyen következménye lenne egy esetleges, Pozsonyban bekövetkező robbanásnak.

Az úgynevezett taktikai atomfegyvereknek külön figyelmet fogunk szentelni.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Taktikai atomfegyverek

Az Amerikai Egyesült Államok kb. 5400 nukleáris töltettel rendelkezik, amelyek száma folyamatosan csökken; Oroszországnak csaknem 6 ezer ilyen töltete van, amelyek száma pedig növekszik. A töltetek egy része bevetésre készen, egy részük pedig tartalékban van.

A nukleáris töltetek becsült száma világszerte: USA – több mint 5400, Oroszország – majdnem 6000, összesen a világban 12 700 körül. Ezek közül nem mindegyik áll készen a kilövésre, egy részük tartalékban van. Forrás – Federation of American Scientists

Egyes források szerint a taktikai atomfegyverek az amerikai és orosz fegyverarzenál 30–40 százalékát teszik ki, azonban Vladimír Bednár katonai szakértő meggyőződése szerint ez az arány magasabb, tehát számuk a két nagyhatalom atomfegyver-arzenáljának több, mint felét teszi ki.

„Az Amerikai Tudósok Szövetsége szerint Oroszországban 4500 nukleáris töltetből 1900 minősül taktikai atomfegyvernek, az USA-ban azonban 3800-ból csupán kb. 230” – tette hozzá Michal Onderčo.

A New York Times napilap szerint az Egyesült Államoknak Európában becslések szerint 100 taktikai atomfegyvere van.

A taktikai atomfegyverek definíciója nem egységes, az atomfegyverekkel rendelkező országok közt eltérések vanna ezen a téren.

Alapjában véve (a hidegháborús szabályok szerint) a kisebb hatótávolságú, kisebb pusztító erővel rendelkező fegyverek minősülnek taktikai fegyvernek. A stratégiai nukleáris fegyverekkel ellentétben ezeknek nem szabadna stratégiai célpontok (mint például katonai támaszpontok vagy repterek) megsemmisítésére szolgálniuk.

Amíg a stratégiai atomfegyverek bevetése valószínűleg egyenlő lenne a világvégével, a taktikai atomfegyverek felhasználása több millió, akár több tízmillió emberélet kioltását jelentené.

Onderčo: Nem létezik semmilyen egyezség

Vladimír Bednár katonai elemző elmondása szerint a taktikai atomfegyverek száma a hidegháború időszakához viszonyítva csökkent. „Egyúttal a készültségi szintjük csökkenése is bekövetkezett” – tette hozzá.

Bednár szerint a nukleáris fegyverek jelenlegi számát „egyáltalán nem lehet összehasonlítani azzal a mennyiséggel, amely még a 80-as évek végét is jellemezte, a taktikai atomfegyvereket sokkal nagyobb számban számolták fel, mint a stratégiaiakat”.

Michal Onderčo nukleárisfegyverkezés-szakértő hozzátette, hogy „a taktikai atomfegyverek használatának szabályozására sosem került sor”.

Ennek oka, hogy „magukat a nukleáris tölteteket elég bonyolult ellenőrizni – meghatározásuk nem azonos, egyes részeiket és konfigurációikat gyakran váltogatják, műszakilag pedig nem is lehet őket nagyon könnyen megkülönböztetni, legalábbis anélkül, hogy olyan vizsgálatoknak vetnénk alá őket, melyeket egyik atomnagyhatalom sem hagyna jóvá”.

Onderčo elmondása szerint jelenleg nem létezik semmilyen, a taktikai atomfegyvereket érintő egyezség a fegyverkezés ellenőrzését illetően. Bevetésük a nemzetközi humanitárius jog hatálya alá tartozna. „Az atomfegyverek bevetésének nagyon-nagyon kevés olyan módja létezik (szinte nincs is ilyen), amely nem minősülne a nemzetközi jog megsértésének” – tette hozzá Onderčo.

A múlthoz viszonyítva tehát a taktikai atomfegyverek száma csökkent, de még mindig több ezerre tehető. A New York Times arról ír, hogy az elmúlt évek során növekednek a taktikai atomfegyverekkel kapcsolatos beruházások.

Habár pusztító erejük kisebb, mint a stratégiai fegyvereké volt a hidegháború idején, a szimulációk azt mutatják, hogy ez az erő még mindig hatalmas – a Hirosimára ledobott Little Boy hatóerejének a felével bíró atombomba felrobbantása a manhattani Times Square-en becslések szerint több mint 208 ezer emberéletet követelne, a sebesültek száma pedig csaknem 300 ezer lenne.

Mit okozna egy 8 kilotonnás atomfegyver felrobbanása Manhattan felett. Reprofotó – Nukemap

Bevetésre csábítanak

A taktikai atomfegyverek hatóereje széles skálán mozog, például az amerikai B61 fegyveré 0,3 kilotonnától egészen 170 kilotonnáig terjed. Összehasonlításként: a Hirosimára 1945. augusztus 6-án ledobott atombomba hatóereje 15 kilotonna volt. A jelenlegi, „kisebb hatóerejűnek” számító atomfegyverek mégis többszörösen pusztítóbbak lehetnek, mint a Hirosima és Nagaszaki városaira ledobott atombombák.

Egyes elemzők szerint a taktikai atomfegyverek bevetése „csábító”, mivel nem végeznek olyan nagy pusztítást, mint a stratégiai atomfegyverek, és a felrobbanásukkor „csupán” 0,3 vagy 1,5 kilotonna energia szabadul fel.

„Azáltal, hogy az atomfegyverek kisebbek, pontosabb célzást tesznek lehetővé, így a bevetésük elképzelhetővé válik” – írta a témával kapcsolatban a Scientific American magazin számára Nina Tannenwald, a Brown Egyetem politológusa, nemzetközi biztonsági és atomfegyver-szakértő.

Michal Onderčo hozzátette, hogy „ha az ellenfél kiszúrja, hogy ilyen rakéta repül felé, nem fog azon gondolkozni, hogy vajon a yield [a robbanás során felszabaduló, kalibrálható hatóerő – a szerk. megj.], amivel a rakéta bír, az kicsi vagy éppen nagy, a legrosszabb eshetőséggel fog számolni. A kis ‚yield‘ műszakilag nagyon csábító lehet, de tulajdonképpen minden egyes alkalom, amikor egy atomfegyvert bevetnek, nagy és jelentős lépés.”

Ha Oroszország bárminemű taktikai atomfegyver bevetéséhez folyamodna, „az szükségszerűen az USA katonai vagy éppen politikai reakcióját vonná maga után” – tette hozzá Onderčo.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Nem tudjuk előre, milyen lenne ilyen esetben az USA reakciójának jellege, de Onderčóhoz hasonló szellemben nyilatkozott 2018-ban Jim Mattis egykori védelmi miniszter is, amikor arról beszélt: „Nem gondolom, hogy léteznének taktikai atomfegyverek. Bárminemű atomfegyver, amely bármikor bevetésre kerül, stratégiai szempontból változtatja meg a játékszabályokat.” Mattis azt is hozzátette, hogy az orosz politikusok világosan kinyilvánították, hogy „számukra bárminemű atomtámadás a totális atomháború kezdetét jelentené”.

Az egykori orosz diplomata, Nyikolaj Szokov, aki a szovjet időkben részt vett a fegyverek ellenőrzésével kapcsolatos egyezményekről folytatott tárgyalásokon, 2002-ben szintén úgy nyilatkozott, hogy „bizonyos tekintetben ezek [a taktikai atomfegyverek – a szerk. megj.] veszélyesebbek, mint a stratégiaiak”. Ennek oka nem csupán kisebb méretükben keresendő, hanem az eltulajdonításuk nagyobb kockázatában, valamint abban a tényben, hogy a kisebb hatóerejük miatt nagyobb a kísértés arra, hogy bevessék őket.

Vladimír Bednár katonai elemző szerint azonban nem elkerülhetetlen, hogy az Egyesült Államok viszonozzon egy feltételezett orosz atomtámadást Ukrajna területén. Az elemző elmondta, hogy az ukrán lakosság egy részének halála tragikus lenne, „de az USA mérlegelné, megéri-e neki, hogy több száz millió életet követelő konfliktust robbantson ki”.

Hirosima, Nagaszaki és a termonukleáris fegyverek

Az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott stratégiai atombomba hatóereje 15 kilotonna volt. A 255 ezer lakosú városban 66 ezer ember halálát okozta, további 69 ezren pedig sérüléseket szenvedtek.

Más becslések több áldozatról számolnak be.

Az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott atombomba több tízezer halálos áldozatot követelt. Fotó – Library of Congress

A három nappal később Nagaszakira ledobott, 21 kilotonna hatóerejű bomba a 195 ezer lakosú városban 39 ezer ember halálát okozta, további 25 ezren pedig sérüléseket szenvedtek.

A robbanás központjától számított hozzávetőlegesen 300 méteres körzetben tartózkodó emberek 93 százaléka életét vesztette. A 600–1000 méteres körzetben tartózkodók 86 százaléka vesztette életét.

Korántsem minden idők legerősebb nukleáris robbanásairól volt azonban szó.

Az amerikaiak egyik termonukleáris fegyverének 1954-es csendes-óceáni tesztrobbantása ezerszer erősebb volt a hirosimainál (a hidrogénbomba 1952-es, első tesztrobbantása során a hirosimainál 700-szor nagyobb hatóerő szabadult fel).

Minden idők legnagyobb atomrobbantása 1961-ben következett be, amikor a szovjetek felrobbantották a Cár-bombát, az 50 megatonna erejű termonukleáris szörnyeteget. A robbanás kb. 3300-szor nagyobb volt a Hirosimában ledobott atombomba erejénél. A robbanásról készült felvételt az oroszok 2020-ban hozták nyilvánosságra.

https://www.youtube.com/watch?v=nbC7BxXtOlo

Maghasadás

Miért szabadul fel ennyi energia az atombomba felrobbanása során?

A maghasadás (fisszió) reakciója során a nehézatommagok könnyebb atomokra esnek szét (hasadnak). Amikor a mag szétesik, neutronok szabadulnak ki belőle, melyek hasítják a többi – közeli – atomot. Ezáltal ellenőrizhetetlen láncreakció indul be.

„Az urán-235 hasadása például egyszerű befektetési matematika. Egy neutron-energiabefektetésből három új keletkezik. Az eljárást megismételjük és máris 9, 27, 81, 243… újabb neutronhoz jutunk. Sikeresen elindítottuk a láncreakciót, melynek minden egyes lépése során a neutronok mellett kis mennyiségű energia is felszabadul, melynek végösszege azonban hatalmas lesz” – írja Samuel Kováčik, a Comenius Egyetem fizikusa a tudományt népszerűsítő Vedátor.sk weboldalon.

Maghasadás abban az esetben nem megy végbe, ha az anyagból kiszabaduló neutronok nem ütköznek más atommagba, hogy ezáltal felborítsák annak stabilitását. „Ahhoz, hogy lehetővé tegyük a láncreakciót, elegendő anyagnak  kell a neutronok útjába kerülnie, vagyis át kell lépnünk az anyag úgynevezett kritikus tömegét” – írja Kováčik.

A kritikus tömeg elérését követően minden egyes neutron átlagban legalább egy követőt bocsát ki; így a reakció tovább folytatódhat, teszi hozzá a tudós.

A maghasadáshoz az is szükséges, hogy az üzemanyag, az atomok, amelyekbe a neutronok majd beleütköznek, „tiszták” legyenek – máskülönben stabilak maradnak, és a láncreakció nem megy végbe.

A kitermelt urán kb. 1 százalékát annak U-235-ös tömegszámú izotópja teszi ki, a többit pedig az U-238-as. Urándúsítás során az U-235-ös tömegszámú urán részaránya kb. 80 százalékra növekszik. Az eljárás eredménye az atombomba gyártásához szükséges dúsított urán.

„A kritikus tömeg 60 kilogramm körüli, vagyis létrehozunk két, legalább 30 kilogrammos (tehát a kritikus tömegnél kisebb tömegű) kupacot és ezeket biztonságos távolságban tartjuk egymástól. Az atombomba például úgy robbantható fel, hogy a két részre bontott anyagot egy csőbe helyezik és gyújtó segítségével egymásnak ütköztetik őket. Összekapcsolódásuk során átlépik a kritikus tömeg határát, beindul a láncreakció, és bekövetkezik a – többezer tonna dinamitnak megfelelő erejű – robbanás” – írja az atomfegyver-robbantásról Samuel Kováčik fizikus.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

Hatalmas hőmérsékletek

A termonukleáris fegyverek szintén atomfegyvereknek számítanak, azonban ezek más elven működnek – esetükben nem maghasadás következik be, hanem magfúzió, tehát az atomok nem hasadnak, hanem összekapcsolódnak.

A termonukleáris fegyverek közé tartozik például a kobaltbomba, a neutronbomba vagy pedig a hidrogénbomba, amilyen az eddig legnagyobb erejű Cár-bomba is volt.

A termonukleáris fegyver robbanásának középpontjában a hőmérséklet elérheti a több tízmillió Celsius-fokot is, akárcsak a Nap középpontjában.

A Hirosimára ledobott atombomba robbanásának közvetlen közelében a hőmérsékletet 300 ezer Celsius-fokra becsülik, ami hozzávetőleg 300-szorosa annak a hőmérsékletnek, amelyben a holttesteket égetik a krematóriumban. „Az emberek azonnal olyan alapelemekre bomlottak le, mint amilyen a szén” – magyarázza a Science Alert portál.

Atomrobbanás-szimulátorok

Az atombomba különféle környezetben bekövetkező hatásainak mérésére többféle szimulátor is létezik.

Az egyik ilyen az Alex Wellerstein tudománytörténész, atombomba-szakértő által készített Nukemap; amelyre a Princetoni Egyetem is hivatkozik, ezért hiteles forrásnak tekintjük.

Amennyiben a Hirosimára ledobott „Little Boy”-hoz hasonló atombombát Pozsonyra dobnák le, a Nukemap szimulátor szerint a robbanás a becslések szerint kb. 30 ezer emberéletet követelne, további kb. 76 ezer ember pedig sérüléseket szenvedne.

Milyen lenne, ha a Little Boyt ledobnák Pozsonyra. Reprofotó – Nukemap

Az oldal felhívja a figyelmet, hogy az általa feltüntetett számítás eredménye nem tekinthető véglegesnek, csupán becslésről van szó.

A robbanás központjában (200 méteres körzetben) minden elpárologna. A robbanás központjától számított további kb. 350 méteres körzetben is szinte biztos a halál (maximális végzetes erejét a robbanás akkor érné el, ha 450 méteres magasságban következne be).

A 0,8 kilométeres körzetben található épületek nagy része összeomlana vagy pedig súlyosan megrongálódna.

A robbanástól számított 1,2 kilométeres körzetben ugyan megvan a túlélés esélye, de a radioaktív sugárzás mértéke olyan magas, hogy a legnagyobb valószínűséggel halált okoz.

A robbanástól számított kb. 10 négyzetkilométeres körzetben található területen minden ember harmadfokú égési sérülést szenvedne, amely sokuk számára halálos kimenetelű lenne. „Ebben az övezetben meggyulladna a fa, az emberek ruházata, a papír és a műanyag is” – szerepel az ugyancsak atomrobbanások szimulációjával foglalkozó outrider.org weboldalon. „Ennek az övezetnek a határán túl is olyan forróság lenne, amely első vagy másodfokú égési sérüléseket okozna.”

Ahogy növekszik a robbanástól számított távolság, úgy növekszik a túlélés esélye is. De még a robbanástól számított kb. 5 kilométeres körzetben, kb. 60 négyzetkilométeres területen (Pozsony területe csaknem 370 négyzetkilométer) is történnének halálozások, a légnyomás pedig betörné az ablakokat. „Ez sok sérülést okozna.”

A Nukemap-hoz hasonló szimulátorokat találhatunk az outrider.org és a theworld.org weboldalakon. Az előbbi szerint amennyiben a „Little Boy” Pozsonyban robbana fel, kb. 30 ezer emberéletet követelne, kb. 93 ezren pedig sérüléseket szenvednének.

Az outrider.org szimulátora. Reprofotó – outrider.org

Radioaktív sugárzás és kis jégkorszak

Az atomrobbanás mellett további kockázatot jelent a radioaktív sugárzás.

A Hirosimára és Nagaszakira ledobott fissziós bombák robbanásai következtében szilárd radioaktív részecskék formájában radioaktív csapadék keletkezne (helyi hatás).

A termonukleáris fegyver felrobbanása a radioaktív csapadékot azonban egészen a sztratoszféráig repítené, ahonnan az egész Földre szétterjedne (globális hatás). A radioaktív részecskék szétterjedését az befolyásolná, hogy a robbanás a földfelszínen (növelve a pusztítás mértékét a robbanás környezetében) vagy pedig a levegőben következne be (növelve annak esélyét, hogy a radioaktív részecskék nagyobb környéken fognak szétterjedni).

A legnagyobb kockázatot a radioaktív részecskék 48 órával a robbanást követően jelentik. Fontos, hogy ebben az időszakban ne essen eső és ne is havazzon. Ekkor a részecskék csupán minimális radioaktivitással bírnának, olvasható a Nuclear War Survival Skills című könyvben.

A robbanástól számított kb. 4 négyzetkilométernyi területen az ember 500 rem (1 rem = 0,01 Sv) sugárdózisnak lenne kitéve, ami 800-szor magasabb mint amekkora adagnak egy amerikai egy évben átlagosan ki van téve. A túlélők 50–90 százaléka a robbanást követő néhány óra, esetleg néhány hét múlva belehalna a sugárbetegség következményeibe.

A radioaktív csapadékból származó részecskéknek kitett embereknél nagyobb az esélye daganatos betegségek kialakulásának. A környezet is szennyeződne.

A tudósok becslése szerint ha „csupán” száz, a Hirosimára ledobott „Little Boy”-hoz hasonló méretű atombombát vetnének be, visszatérne az 1350 és 1850 között bekövetkezett  „kis jégkorszak”. A vegetációs időszak lerövidülne és „a mezőgazdasági termelés az Egyesült Államok és Kína egyes területein a robbanás utáni első négy évben kb. húsz százalékkal csökkenne, az első évtizedben pedig további tíz százalékkal” – olvasható Bulletin of the Atomic Scientists weboldalon.

30 perc alatt a Föld bármelyik pontját találat érheti

Fontosnak tartjuk megismételni, hogy az atomfegyverek bevetésének emberre és a környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos fejtegetések pusztán elméleti síkon mozognak – egyelőre nem fenyeget annak veszélye, hogy orosz taktikai atomfegyvert vessenek be katonai célpont, főleg nem civil lakosság ellen. „Stratégiai atomfegyverek bevetése Ukrajnában ugyancsak rendkívül valószínűtlen” – állítja Vladimír Bednár, katonai elemző.

Az Oroszország által birtokolt nukleáris töltetek egy része kb. 5500 km hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus rakétákra szerelve vár bevetésre.

Vladimír Bednár katonai elemző szerint a rakétákkal szembeni védekezés „rendkívül bonyolult és nagy mértékben hatástalan” lenne. A szakértő azt is hozzátette, hogy a rakétavédelmi rendszer telepítése azt a célt szolgálja, „hogy tíz rakétával intézett támadást verjen vissza, nem pedig Oroszország nagyszabású támadásának visszaverésére, amelynek során félóra leforgása alatt több száz ballisztikus rakéta is becsapódna”. Félóra leforgása alatt ezek a rakéták a Föld bármelyik pontját elérhetik.

Ukrajna orosz megtámadása előtt készült műholdas felvételek azt mutatták, hogy az oroszok Iszkandereket telepítettek Belaruszban és Belarusztól keletre, orosz területen. Az Iszkander orosz ballisztikus rakétarendszer, amely képes rövid, 500 kilométeres hatótávolságú rakétákat indítani szárazföldön, 600 kilométeres hatótávolságig pedig a tenger felett.

A hagyományos fegyverek mellett az Iszkanderek nukleáris töltetet is képesek szállítani, ám a rendelkezésre álló információkból nem tudni, hogy Oroszország most felszerelte-e őket nukleáris fegyverekkel.

Az Iszkander orosz rakétarendszer, 2016-os felvétel. Fotó – Wikipédia/CC BY-SA 4.0

Mi szól az atomfegyverek bevetése ellen

Annak lehetőségét, hogy Oroszország atomfegyvereket vetne be, Bednár szerint több tényező is kizárja.

„Oroszország a megszállást azzal a narratívával próbálja igazolni, miszerint Ukrajna orosz ajkú lakosságát védik. Milyen módon védenék őket, ha taktikai atomfegyvert vetnének be, miközben Ukrajna keleti részén a városokban 15 és 40 százalék között mozog az orosz lakosság száma? Ez radikális módon megkérdőjelezné a fő narratívájukat” – tette hozzá Bednár.

Ezen felül az atomfegyverek nagyon drágák és bevetésük megfelelő célpontot igényel, hogy megérje a kockázatot. „Ebben a pillanatban Ukrajnában ilyen jelentős katonai célpontokból nagyon kevés van.”

Éppen ezért tehát katonai szempontból az atomfegyverek Oroszország általi bevetésének nincs értelme, véli Bednár. „Így csak a politikai bevetésük marad, de abba bele se merek gondolni, hogy egy konkrét város megsemmisítéséhez atomfegyvert vetnének be.”

Ez ellen szólhat az „emberi tényező”. „Képzeljék el, hogy Szergej Lavrov jóváhagyná a Londonban élő mostohalánya megölését. Ahogy egy dalban is megénekelték, az ilyen emberek is azt szeretnék, hogy az ő gyerekeik is a túlélők közt legyenek.”

Közvélemény-kutatások

Az Active Group közvélemény-kutatása szerint, melyre 2022. március 11. és 14. között került sor, a megkérdezett oroszok 75 százaléka különböző mértékben támogatja az atomfegyverek Moszkva részéről történő bevetését.

„A megkérdezettek 40,3 százaléka abszolút elfogadhatónak tart egy esetleges atomtámadást, 34,3 százalék pedig bizonyos mértékben támogatni fogja az orosz döntéshozók ilyen jellegű lépését” – olvasható a közvélemény-kutatásban.

Michal Onderčo, a Rotterdami Erasmus Egyetem és a Prágai Békekutató Központ atomfegyverkezési szakértője azonban felhívta a figyelmet az említett közvélemény-kutatás több hiányosságára is. „Az Active Group közvélemény-kutatása arra kérdezett rá, hogy a válaszadók úgy gondolják-e, hogy Oroszország atomfegyverek bevetéséhez folyamodna abban az esetben, ha a kormánya hiteles információkhoz jut arról, hogy valaki más készül atomfegyverekkel támadást intézni Oroszország ellen.”

A szakértő arra is rámutatott, hogy az Active Group kérdését „eléggé szuggesztívnek” tartja, annak kiértékelését pedig félrevezetőnek. „Az a hozzáállás, hogy valakit spoofolt telefonszámról hívnak és eltitkolják a kutatás célját, a közvélemény-kutatás etikája szempontjából több mint enyhén problémás.”

Egy másik közvélemény-kutatás alapján, melynek feldolgozásában Onderčo tavaly vett részt, annak támogatottsága, hogy Oroszország atomfegyvereket vessen be egy esetleges NATO elleni konfliktus során, kb. 27 százalékos volt. Ez sokkal kevesebb, mint az Active Group által mért 75 százalék.

Több negatívum, mint pozitívum

Bednár rámutatott, hogy legyen ez a szám akármekkora is, „a közvélemény nem játszik szerepet az atomfegyverek bevetéséről szóló döntésben”. Onderčo úgy véli, a nyilvánosság támogatásának hatása nem elhanyagolható, de a szakértő továbbra is meg van győződve arról, hogy „az atomfegyverek bevetésének kicsi a realitása”.

„Az általunk elképzelhető legvisszafogottabb verzióban is sokkal több lehetséges negatívumát látom ennek a dolognak [az atomfegyverek bevetésének – a szerk. megj.], mint pozitívumát Oroszország részéről” – teszi hozzá Onderčo.

Ha Oroszország lakott területen kívül eső zónában, például az Északi-tengerben vetne be atomfegyvert elrettentő szándékkal, az is „a nemzetközi közösség normái megsértésének bizonyulna, politikai következményei pedig Oroszország számára sokkal jelentősebbek lennének mindennél, amit manapság látunk” – mondja Onderčo.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

Máte pripomienku alebo ste našli chybu? Prosíme, napíšte na pripomienky@dennikn.sk.

Magyarul a Denník N-ben

Veda

Teraz najčítanejšie