Denník N

László Róbert választási elemző: A Fidesz a választások egyértelmű esélyese, de a meglepetés sem kizárt

Viktor Orbán na minuloročnej demonštrácii pri oslave 65. výročia maďarskej revolúcie v roku 1956. Foto - FB Viktora Orbána
Viktor Orbán na minuloročnej demonštrácii pri oslave 65. výročia maďarskej revolúcie v roku 1956. Foto – FB Viktora Orbána

Ha Orbán győz, hosszabb távon nehezebb dolga lesz, mint eddig, és nem kizárt egy lassú erózió, véli László Róbert választási szakértő.

Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Az ukrajnai háború alapvetően változtatta meg a választási kampányt Magyarországon – László Róbert, a Political Capital szakértője úgy látja, az új helyzetet a Fidesz használta ki jobban. Az ellenzék nem tudta, mit kezdjen Orbán Viktor felelősségével, vagyis azzal, hogy oroszbarát politikáját még Putyin háborújának kitörése után sem volt hajlandó teljes mértékben feladni.

Interjúnkból kiderül:

  • hogyan szabta át a Fidesz a választási rendszert Magyarországon,
  • mi a legmeghatározóbb tényező a pártok versenyében,
  • várható-e még az erőviszonyok jelentős változása vasárnapig,
  • megváltozhat-e Orbán Viktor oroszbarát politikája a Fidesz újabb győzelme után.

Podcast formájában meghallgatható a beszélgetés itt.

Teljes körű missziót küld a magyarországi választások megfigyelésére az EBESZ, mit jelent ez pontosan?

Az EBESZ-szakértők már a korábbi magyarországi választások kapcsán is fogalmaztak meg ajánlásokat. Lényegében semmi nem valósult meg ezek közül, és valószínűleg ez volt a legfőbb oka annak, hogy az EBESZ erősebb üzenetet akart küldeni, és arra a következtetésre juthattak, hogy a rövid távú misszió, amit küldeni szoktak, másfél tucat emberrel, most nem lesz elegendő. Most ún. short-term observereket is küldenek, vagyis a választások napján száz kis, kéttagú csapat fogja járni a szavazóköröket. Korábban a szavazókörökbe csak elvétve léptek be. Ez most is csak egy kiegészítés, de egy fontos jelzése annak, hogy szükségesnek tartják a jelenlétüket és minél több szavazókör megfigyelését. Azzal együtt, hogy ők is nyilván tudják, hogy az érdemi visszaélések nem a szavazókörökben történnek, hanem jóval előtte.

Mégis, ki tudnak szűrni valamit? Lehet pozitív hatása a választás tisztaságára az EBESZ-megfigyelők jelenlétének?

Ha minden szavazókörben tudják, hogy bármikor betoppanhatnak a nemzetközi megfigyelők – egyébként nemcsak az EBESZ lesz itt, hanem jónéhány további szervezet is –, akkor ennek lehet némi elrettentő hatása. Nem hiszem, hogy sokakat eltántorítana ez a csalásoktól, de ha csak egy-két kisebb visszaélést meg lehet így előzni, akkor már megérte.

Az ellenzéknek sikerült több mint húszezer önkéntest toboroznia a választási bizottságokba. Ez milyen hatással lehet a választások tisztaságára?

Ez fontosabb az EBESZ-nél. Az ellenzék eddig nem teljesítette a minimális követelményt sem, vagyis a szavazókörök legalább 12 százalékában egyáltalán nem volt ellenzéki megfigyelő 2018-ben, és majdnem 40 százalékukban legfeljebb egy. Egy ellenzéki szavazatszámlálót könnyen leszavaznak, és nem lehet ott egyszerre a szavazókörben és a mozgóurnázásnál. Ha legalább ketten vannak, meg tudják osztani a munkát, és erősebbek tudnak lenni a vitás helyzetekben. A törvény korábban is lehetőséget biztosított arra, hogy jelölő szervezetenként két ember jelen legyen a szavazatszámláló bizottságokban, de eddig ezzel az ellenzék nem élt.

Tehát ez az ellenzék felelőssége.

A Fideszt sok minden miatt lehet szidni a választási rendszer egyoldalúsága és a választási környezet átszabása kapcsán, de abban csak az ellenzéket terheli a felelősség, hogy sem 2014-ben, sem 2018-ban nem volt elég szavazatszámlálójuk. Most úgy néz ki, hogy ez sikerült, a szavazókörök bő 95 százalékában jelen lesz legalább két szavazatszámlálójuk. Ennek a szimbolikus jelentősége is nagy, és helyben a legnyíltabb csalásokat biztosan meg tudják előzni, például hogy nyílt szavazásra kényszerítsenek szavazópolgárokat. Ám ha bárki komolyabb választási visszaélésre készül, azt nem fogják megakadályozni sem az EBESZ-delegáltak, sem a szavazatszámláló bizottságok tagjai, hiszen ezek a visszaélések nem a szavazókörben történnek. Ha valakinek odaígérnek ötezer forintot, részvételt a közmunkaprogramban vagy egyéb juttatásokat, azt majd az x behúzása után adják át neki. Erre nem lesz rálátása senkinek.

Lesz más ellenőrző szerv is az EBESZ-en és az ellenzéki szavazatszámlálókon kívül?

Létrejött még az úgynevezett Tiszta Szavazás koalíció, a Civil Kollégium Alapítvány vezetésével. Ebben benne vagyunk mi is a Political Capital részéről, ahogy a TASZ jogsegélyszolgálat és az aHang aktivistái is. Ennek a koalíciónak az a dolga, hogy a szavazókörökön kívül folytatunk kampányt, hogy felvilágosítsuk a választókat arról, hogy a választójoguk nem eladó. Ha ez célba ér, azzal több embert érhetünk el, mint az EBESZ-delegáció. Ha azt érzékelik, hogy a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb emberek érdekeit is képviselik valakik, és figyelnek a szavazókörökön kívül is, akkor lehet, hogy lesznek, akik azt fogják mondani, korábban eladtam a választójogomat, de idén nem fogom megtenni. Ennek jelentős hatása lehet.

Sokáig lehetett spekulációkat hallani arról, hogy a Fidesz a választások előtt még módosít a játékszabályokon. Történt bármi, ami ezeket a félelmeket igazolta volna?

Az utolsó érdemi módosítás 2020-ban volt. Akkor 27-ről 71-re nőtt azoknak az egyéni kerületeknek a száma, ahol jelöltet kell állítani ahhoz, hogy egy pártnak országos listája lehessen. Magyarországon, Szlovákiával ellentétben vegyes választási rendszer van. Itt a listákon kívül van 106 egyéni választókerület is, ahol a többségi logika érvényesül. Ezekben a szavazatok több mint felét sem kell megszerezni ahhoz, hogy valaki mandátumot szerezzen, elég a relatív többséget. Ha egy kerületben van hat jelölt, és a legtöbben több mint hat van, akkor akár 40 százalékos eredménnyel is mandátum szerezhető. Nagyon jelentős változás volt, amikor 71-re emelték az egyéni kerületek számát, ahol jelöltet kell állítani – korábban elég volt a kerületek egynegyedében, míg ezentúl a kétharmadában kell.

László Róbert. Fotó – Political Capital

Mik lehetnek ennek a következményei?

A hatpárti együttműködő ellenzéknek ez nem okozhat problémát, de a Magyar Kétfarkú Kutya Párt például nagyon megizzadt. Sok egyéb mellett ez lehetett a módosítás motivációja – hogy a Kétfarkú Kutya Pártnak minél több jelöltje legyen. Így a billegő körzetekben lehet, hogy ezek a jelöltek fogják eldönteni e versenyt a fideszes jelölt javára. A hivatalos magyarázat az volt, hogy ez a kamupártok elleni küzdelem része. Valamennyire tényleg visszaszorultak a kamupártok, kevesebb a jelöltjük és az országos listájuk. Egyúttal viszont megjelent a Gattyán György-féle kamupárt. Attól tartok, hogy ezzel több választó figyelmét lehet majd elterelni, mint az eddigi sok pici kamupárttal. Biztos, hogy a Fidesz nem akarta teljesen felszámolni a kamupártokat, csak keretek közé szorítani őket. Sokan arra számítottak, hogy 2021-ben is lesz törvénymódosítás, mert a 106 kerületből kettő lélekszáma már 2018-ban átlépte azt a határértéket, ami törvénymódosításra kötelezné a törvényalkotót.

Ez mit jelent pontosan?

A 106 kerületnél alapkövetelmény, hogy nagyjából azonos lélekszámúak legyenek. Az átlagos lélekszám kerekítve 75 ezer. A törvény szerint ha valamelyik kerület lélekszáma ettől legalább 20 százalékkal eltér, akkor a törvényalkotónak muszáj hozzányúlni a kerülethatárokhoz és csökkenteni az eltéréseket. Ez azt jelenti, hogy ezek a lélekszámok 60 és 90 ezer között mozoghatnak, de mára több kerület is meghaladta a 90 ezres lélekszámot. Legalább ezekhez a Pest megyei kerületekhez hozzá kellett volna nyúlni 2018 és 2022 között. Ennek a határideje 2020. december 31. volt. Addig ez nem történt meg, de mindenki arra számított, hogy a Fidesz a kétharmada segítségével ezt 2021 folyamán is megteheti, és félő, hogy több kerülethez is hozzányúlnak. Ez a feltételezés nem jött be, és nem teljesen érthető, hogy a Fidesz ezt miért hagyta így.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Ön szerint miért?

Van egy halvány gyanúm, hogy ha elvesztenék a választást, ez kiváló hivatkozási alap lenne arra, hogy megkérdőjelezzék annak legitimitását, mondván, hogy egy törvénysértő kerülettérkép mellett került sor a választásra. Már-már részletkérdés, hogy ez a törvénysértő helyzet száz százalékban a Fidesz felelőssége, hiszen a kétharmad birtokában csak ők tudták volna kijavítani ezt a hibát. Más racionális magyarázatot erre a helyzetre nem tudok találni.

Gyakran elhangzik, hogy a jelenlegi választási szabályok a Fidesznek kedveznek. Azt is hallani lehet ellenérvként, hogy valójában nem kifejezetten a Fidesznek, hanem az erősebb félnek kedveznek, és ha az ellenzék felé billenne a mérleg, akkor ők találhatnák magukat kedvezőbb helyzetben. Mi ebből az igazság?

Mindkét megállapítás igaz, mi ezt már 2015-ben szétszálaztuk. A választási rendszer legismertebb és legtöbbet támadott elemei olyanok, amelyek nem a Fidesznek, hanem a mindenkori legnagyobb pártnak kedveznek. Ilyen az, hogy megszűnt a második forduló, ilyen, hogy a korábbi választásokhoz képest nagyobb súlya lett az egyéni választókerületeknek. Ilyen volt az úgynevezett “győzteskompenzáció” bevezetése, ami azt jelenti, hogy nemcsak az egyéni kerületekben vesztes jelöltek szavazatai hasznosulnak az országos listás ágon, hanem még a győztes jelöltekre leadott szavazatok egy része is oda kerül, az első és második helyezett közti különbségek. A törvény szerint nem mindegy, hogy valaki 51:49-re nyerte meg a kerületét vagy 60:40-re. Van benne logika, csak rettentően bonyolult. Sokkal egyszerűbb lett volna enélkül. Ezek az elemek mind a mindenkori legnagyobbnak kedveznek, ami akár az ellenzék is lehet. A probléma ott kezdődik, hogy az ellenzék számára rendkívül kanyargós út vezet a legnagyobbá válásig, míg a Fidesznek ez nyílegyenes. Ott vannak az igazi aknák.

A 2014-es kampány. Fotó – TASR

Mint például?

A kerülettérkép esetében nemcsak a lélekszámmal van gond, hanem azzal is, hogy jobbra húz, amit jogi értelemben nyilván nem lehet bebizonyítani. Statisztikailag viszont igen. Ez egy egy–két százalékpontos ellenzéki előnyt vissza tud fordítani a Fidesz javára. Ha az ellenzéknek 5–8 százalékpontos előnye lenne, akkor ez nem számít, de egy–két százaléknál igen. A külhoni szavazók választójogánál már több választás bizonyította, hogy 95 százalékuk a Fideszre szavaz. Ez már önmagában gyanús, hiszen ilyen óriási különbségek csak diktatúrákban szoktak előfordulni. Az viszont egy óriási tévhit, hogy minden külhoni magyar fideszes lenne, hiszen csak egy kisebbségük foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az a néhány százezer külhoni magyar, aki részt vesz a magyarországi választásokon, ők viszont 95 százalékban a Fideszre szavaznak. Ami a Vajdaságban most történik, azt nyugodtan nevezhetjük nyílt választási csalásnak. Felvetődik a gyanú, hogy ezekkel a szavazatokkal 2014-ben és 2018-ban is visszaéltek. Most még csak nem is a posta viszi ki a levélszavazatokat a választópolgároknak, hanem egy VMSZ-hez közeli szervezet, vagyis Fidesz-közeli aktivisták döntik el, egyáltalán kihez jut el a levélcsomag és kihez nem. Ez magyarázatot ad arra, hogy jöhetnek ki a 95 százalékos adatok, és ez nagyon súlyos eset. Itt senki nem a külhoni magyarok ellen beszél, de a nyílt csalásra fel kell hívni a figyelmet.

Milyen problémák merülnek még fel a külhoni magyarok szavazása kapcsán?

Sehol máshol nincs az sem, hogy a levélszavazáshoz szükséges regisztráció tíz évig érvényes. Ha valaki ez alatt a tíz év alatt életét veszti, arról a magyar állam nem tud, és még mindig, minden egyes választás előtt ki fogják neki postázni a levélcsomagot. Senki nem tudja, ki szavaz le az elhunytak nevében. Ezt a problémát a Fideszben ismerik. A megoldás az lenne, hogy minden egyes választásra külön kelljen regisztrálni, de nem akarnak ilyen adminisztratív akadályt beépíteni a rendszerbe. Így viszont a névjegyzékek teljesen illegitimek. A magyarországi névjegyzékeket mindig pontosan vezették, de a külhoniak esetében ezt akkor sem tudnák csinálni, ha akarnák. Nem értesülhetnek róla, ha egy magyar állampolgár meghal Csíkszeredában vagy Clevelandben. Említhetnénk még a nemzetiségi listás szavazást, aminek e bonyolult rendszerével könnyű visszaélni, és ezzel egy olcsó mandátumot tud szerezni a Fidesz. 2018-ban meg is szerezte a német nemzetiségi képviselő személyében, aki végig együtt szavazott a Fidesszel, akár be is ülhetett volna a frakcióba. Most jó eséllyel újra mandátumot szerez a német nemzeti kisebbség – valójában a Fidesz. A legfontosabbat pedig még nem említettem: a permanens kampányt, amit a Fidesz folytat.

Sorosozás 2017-ben. Fotó – TASR

Itt alighanem a kormánypropagandára is utal, a közszolgálati médiára, vagy éppen arra a gyakorlatra, hogy az oltási regisztráció során megadott e-mail címekre most már hónapok óta kampányanyagokat küldözgetnek. Közpénzekből finanszírozott kampányról beszélünk, ami nyilván nem fair. Az ellenzéknek nincs semmilyen eszköze arra, hogy ezt a gyakorlatot megváltoztassa, akár az Alkotmánybíróság segítségével?

Megpróbálkoztak sok mindennel, de a független intézményeket sajnos eléggé leépítették Magyarországon. Az Alkotmánybíróság tizenöt tagjából legalább tizenkettő száz százalékig Fidesz-delegált, ami jól látszik az elmúlt évek alkotmánybírósági gyakorlatán. Korábban még a Fidesz-érában is voltak olyan határozatai az Alkotmánybíróságnak, amelyek a függetlenségéről tanúskodtak, mára ennek sajnos vége lett. Az ellenzék ezzel teljesen eszköztelenné vált. A legnagyobb különbség egyébként leginkább az anyagi forrásokban mutatkozik, és ez behozhatatlan előnyt jelent a Fidesznek. Orbán Viktor nem azért tudott végrehajtani egy 180 fokos fordulatot a háború kapcsán – vagyis hogy 12 év oroszbarátság után hirtelen megpróbál kimaradni az egészből és középre állni, miközben addig mindig háborús retorikát használt –, mert olyan zseniális politikus. Ezt a váltást azért tudta megcsinálni, mert megvan hozzá a médiabirodalma, amely a nap 24 órájában, a hét hét napján olyan kampányt folytat, hogy a saját véleménybuborékukban tartott állampolgárokat meg tudják “kímélni” a független hírektől és az ellenzék üzeneteitől. Tizenkét éve folyamatosan közpénzből kampányolnak. Bárki járt Magyarországon az elmúlt tizenkét évben, biztosan látott olyan kék hátterű plakátokat, amelyek Soros Gyögy, Jean-Claude Juncker, Brüsszel vagy más kitalált, nem létező ellenség ellen küzdöttek. Az ellenzéknek nincs esélye ezzel felvenni a versenyt. A kormány úgy csinál, mintha ezek tájékoztató kampányok lennének. De mitől tájékoztató kampány az, hogy “Állítsuk meg Brüsszelt”? Ennek van a legnagyobb hatása, és ez okozza a legfőbb egyenlőtlenséget.

A felmérések szerint nagyjából két százalékpontos előnye van a Fidesznek. Mennyire megbízhatóak ezek a számok az elmúlt évek tapasztalatai alapján?

A pontos számok sosem érdekesek, a tendenciák annál inkább. Azok pedig már jó ideje egy irányba mutatnak. Ha nem is fej fej melletti a kormány és az ellenzék támogatottsága, de kicsi a különbség. Abból nem nagyon lehet következtetni a végeredményre, hogy a felmérésekben most épp a kormány vagy az ellenzék vezet egy-két százalékponttal. 2014-ben és 2018-ban utcahosszal vezetett a Fidesz, és kétharmados többséggel kormányt is tudtak alakítani. Persze soha nem a választók körében volt kétharmaduk, csak ebben a győztest erősítő választási rendszerben. Negyvenvalahány százalékos listás eredménnyel is szerezhetett kétharmadot így a Fidesz. Ötven százalék feletti eredménye kizárólag 2010-ben volt, akkor 52 százalékból lett 68 százalék a parlamentben. 2014-ben és 2018-ban 50 százalék alatti teljesítmény is elég volt ehhez. A közvélemény-kutatásokból, amelyek nem politikai érdekből kerülnek nyilvánosságra – leginkább a Záveczot és a Mediánt érdemes nézni – az látszik, a kormányoldalnak van valamennyi előnye. Ezek a számok viszont az utolsó pillanatig változhatnak, ahogy azt hangsúlyozni szokták, egy közvélemény-kutatás nem választási előrejelzés, hanem az adott pillanat képe. A kampányok utolsó hete a legfontosabb, nagyon sok választópolgár csak az utolsó héten kezd foglalkozni politikai hírekkel. Nagyon nehéz előrelátni, mi jut el ilyenkor hozzájuk. A Fidesz épp azért építette ki ezt a nagyon masszív médiabuborékot, hogy az utolsó szakaszban ébredő, párt nélküli szavazók nagyon nehezen juthassanak valódi hírekhez.

Kövesse a Napunk, a Denník N magyar projektjének Facebook-oldalát.

Beszéltünk már arról, hogyan reagált a Fidesz az ukrajnai háborúra. Hogyan reagált az ellenzék? Orbán Viktor évek óta építgetett oroszbarátsága lehetett volna az egyik témájuk, mennyire tudtak ezzel élni, és milyen hatással lehet ez a választók viselkedésére?

Az ellenzék túlságosan óvatos volt. Ismert jelenség, hogy háborús helyzetben az emberek biztonságra vágynak, és hajlamosabbak több bizalmat helyezni a kormányba. Nálunk is érezhető volt ez a különböző válságok idején: a vörösiszap-katasztrófánál, a Covid idején és a háború idején is egy darabig. A háború viszont bármennyire közel van is, mégsem Magyarországon zajlik. Szerintem az ellenzék eldönthette volna, hogy át vagy bét mond. Sokak szerint sokkal nyugodtabbnak, kifinomultabbnak kellett volna lenniük, mert ilyenkor az emberek biztonságra vágynak. Mások szerint sokkal harsányabban kellett volna támadniuk a kormányt épp azért, mert Orbán Viktornak nyilván van ebben a kérdésben felelőssége. Bármelyik stratégiát is választották volna, azt egységesen és kiszámíthatóan kellett volna képviselniük. Ez nem történt meg. Míg Márki-Zay nagyon kemény szavakkal illette a kormányt és személyesen Orbán Viktort, addig a legtöbb párt megszólalói sokkal finomabb hangnemet ütöttek meg, mintha nem merték volna felvállalni ezt az amúgy számukra még kedvezőnek is mondható körülményt, hogy ez a tizenkét éves Putyin-barátság hova torkollott a választás előtt. Ez egy adu ász lehetett volna a kezükben. Nekem úgy tűnik, hogy nem merték ezt kihasználni.

Márki-Zay Péter az előválasztási győzelem után. Fotó – TASR/AP

Lát-e még most, néhány nappal a választás előtt bármit, ami gamechangerként léphet fel, vagyis átfordíthatja a jelenlegi állást?

Semmilyen nagy, atombombaszerű változásra nem számítok. Az viszont nagyjából kiszámíthatatlan, hogy a pártnélküliek jelentős része, aki mégis elmegy szavazni, hova húzza be az ikszet. Bár a Fidesz az egyértelmű esélyese ennek a választásnak, benne van a pakliban, hogy az ellenzék, ha csak orrhosszal is, de nyerni tud. Van egy olyan forgatókönyv is, amit őszintén nem kívánok Magyarországnak: ha az ellenzék listán láthatóan több szavazatot szerez, mint a Fidesz, ám ezt a kerülettérkép és az egyéb tényezők visszabillentik, és a végén a Fidesz alakíthat kormányt. Ekkor több millió ember hirtelen megérthetné azt, amiről én több mint tíz éve hiába beszélek, vagyis a választási rendszer torzításait, ami nemcsak afféle értelmiségi buli, hanem egy húsbavágó jelentőségű körülmény az életünkben.

Beállhat-e olyan patthelyzet, hogy valamelyik oldal koalícióra kényszerülne, vagy ez a jelenlegi körülmények között kizárt?

Elképzelhető ez is. Bekerülhet a Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk, előbbi az ellenzékkel tudna együttműködni, utóbbi a Fidesszel. Valószínűleg egyik se lépne be egy koalícióba. Orbán Viktor nagyon elszokott attól, hogy bárkivel egyeztetnie kelljen. Ha ez így alakulna, Orbán Viktor alighanem gyorsan kellő számú képviselőt átcsábítana magához a Mi Hazánkból. Ha az ellenzéknek lenne meg a többsége a Kutya Párttal, ez utóbbi várhatóan kívülről támogatná az ellenzéket. Egy hatpárti koalíció is nagyon törékeny lenne, és ha még egy hetedik párttal is folyamatos egyeztetésre szorulnának, az nem lenne hosszú életű helyzet.

Hallani olyan spekulációkat is, hogy ha győz a Fidesz, lassacskán elkezdik módosítani a retorikájukat, és fokozatosan elfordulhatnak Oroszországtól. A mostani kommunikációjuk eszerint kampányüzemmódban működik. Ön szerint van esély egy ilyen változásra a választásokat követően?

Benne van a pakliban, mert Orbán Viktor körül nagyon fogy a levegő. Ezt azok a hírek is mutatják, hogy lényegében lenullázta a V4-et, és létrehozta a V1-et: legutóbb a cseh után a lengyel hadügyminiszter is lemondta a budapesti látogatását.

A találkozót pedig végül lefújták…

Elképzelhető, hogy muszáj lesz kiigazítania a politikáját, csakhogy olyan hitelességi deficitje van, hogy a komolyan vehető európai politikusok szerintem már semmit nem hisznek el neki. Elég nehezen tudna ebből kilábalni. Ezt a választást még minden esélye megvan megnyerni, de hosszabb távon ennek nagy a kockázata. Ha folytathatja, nem az vár rá, mint a 2010-től 2020-ig tartó időszakban, a Coviddal bezárólag, amikor konjunktúrában kellett kormányoznia. Most egy új világrend van kialakulóban, amiről még nem látni, hogyan fog kikristályosodni a jövőben, de az egyértelműen látszik, hogy Orbán Viktor páriastátuszba került, és elveszítette a komolyan vehető szövetségeseit. Még a szélsőjobboldalon sem sikerült összehoznia azt az európai parlamenti frakciót, amelyért azóta küzdött, hogy az Európai Néppártból akarata ellenére távozni kényszerült. Hosszabb távon nehezebb dolga lesz, ha kormányon marad, és nem kizárt egy lassú erózió.

Fizessen elő a Napunkra, a Denník N magyar verziójára itt.

🗳️ Ak chcete podporiť našu prácu pred druhým kolom volieb aj nad rámec predplatného, môžete to urobiť aj darom.🗳️

Máte pripomienku alebo ste našli chybu? Prosíme, napíšte na [email protected].

Magyarul a Denník N-ben

Svet

Teraz najčítanejšie