Csécsen 15–20 éve a hosszanti telken elöl a parasztházban laktak a nagyszülők, akik jellemzően magyarul beszéltek, mondja Tamáska Máté építészetszociológus. Hátul építkeztek a gyerekek valamikor a ’80-as, ’90-es években, ők még magyarul beszéltek a szüleikkel, de egymás között már szlovákul. Az unokák viszont már csak szlovákul értettek. A telekhatár a kétezres évek elején egyben a nyelvhatár is lett a nagyszülők és az unokák között, teszi hozzá a szakértő.

Beleszocializálódunk egy otthonosságot adó térbe, ami körbenő minket. Ahogy a régi paraszti társadalomban egy zsellér nem épített magának nagy ámbitusos házat, ugyanúgy a mai ember is hiába költözik át egy nagy, gazdagságot sugalló házba, kényelmetlenül érzi magát, mert nem ebben nőtt fel, nem otthonos neki, mondja Tamáska Máté építészetszociológus.

A nagy építészeti demokráciában nincs idő arra, hogy az állam szabályozza, ki mit építsen, véli Füzék Balázs. „Az önkormányzatok próbálják szabályozni a településképet, a műemlékvédelmisek is igyekeznek akár egész utcákat megőrizni” – mondja a JOJ TV Nové bývanie című műsorából ismert építész azzal, hogy a falvakban nehezebb megvalósítani egy ilyen kontrollt, ezért olyan sokszínűek a házak.

A házépítéshez mindenképpen kell építész, mondja Füzék Balázs. A JOJ TV Nové bývanie című műsorából ismert farkasdi születésű építész szerint tévhit, hogy bárki egyedül ki tud találni egy olyan házat, amiben aztán 20-25 évig jól fogja magát érezni.