Csallóköz
Cikkek
Percről percre
Martin Fedor, a J&T volt társtulajdonosa a Csallóközben terjeszkedik, és a mezőgazdasági biznisz új területeire tör be. Fedor így olyan vállalkozók versenytársává válik, mint Világi Oszkár, a Slovnaft tulajdonosa és Andrej Babiš volt cseh miniszterelnök.
Az éghajlatváltozás következményeként a jövőben a szlovákiai városokat is érintheti a vízhiány a Környezetpolitikai Intézet elemzői szerint. A leginkább veszélyeztetettek közé a délnyugati városok tartoznak, Pozsony mellett Nyitra, Nagyszombat, Érsekújvár, Komárom és Pöstyén van a legrosszabb helyzetben.
„Etikátlan dolog az úszómedencéket ivóvízzel feltölteni” – mondja Pavol Faško klimatológus. „Láttam olyan embereket Afrikában vagy a Közel-Keleten, akiknek nem volt mit enniük és inniuk. Ez nagyon megérintett. Ha ezek az éghajlati változások folytatódnak, valami hasonló várhat ránk is” – tette hozzá a kutató.
Az aszály által leginkább veszélyeztetett területek a mezőgazdasági szempontból fontos térségek, és ehhez pedig maga a mezőgazdaság is hozzájárult. Az elemzők ezt a Csallóköz példáján magyarázzák, amely azért veszélyeztetett, mert nagy részén kiirtották az erdőket. A Csallóköz egyben Szlovákia legnagyobb ivóvízkészlete is. A szakértők már tavaly felhívták a figyelmet arra, hogy nem igaz, hogy soha nem fog kiszáradni.
A lakosság több mint 16 százaléka él extrém hőség sújtotta területeken. A legveszélyeztetettebb járások Pozsony óvárosa, a Komáromi és az Érsekújvári járás. A Vágsellyei, a Losonci és a Rimaszombati járások szintén nagy kockázatnak vannak kitéve.
Pozitívum, hogy egyre több szlovák szakértő hangoztatja – és nem csak környezetvédők, hanem vízügyi szakemberek is -, hogy a jelenlegi formájában megkérdőjelezhető a bősi vízerőmű fenntarthatósága. Részben a negatív környezeti hatások, főleg a talajvízszint-csökkenés és a talajvíz-utánpótlás megszűnése miatt – mondja Fodor Péter és Tóth László, a DunaVit tájvédelmi társulás két alapító tagja.
„Mint minden ember által épített létesítménynek, a bősi erőműnek is véges az élettartama, előbb-utóbb elöregszik, végül leáll a működése. Ellenben a Duna évszázadok múlva is itt lesz” – mondta a Napunknak Michal Deraj a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elnöke, aki támogatja a Duna Menti Nemzeti Park létrehozását.
Támogatja a Duna Menti Nemzeti Park létrehozását Miklós László ökológus, egyetemi tanár. „Szakmai szempontból Szlovákiában is szükséges legalább egy síkvidéki nemzeti park, hogy a nyilvánosság előtt is világossá váljon: védeni kell a síkvidéki ökoszisztémákat, hiszen ezek is értékesek” – mondta a Napunknak volt környezetvédelmi miniszter.
2024. március 30-ig kellene megalakulnia a Duna Menti Nemzeti Parknak, ami az ország tizedik nemzeti parkja lenne, és az első olyan, amely síkságon terül el. A természet- és tájvédelmi törvény módosítását, amely kötelezné a kormányt a park megalakítására, a Jaromír Šíbl OĽaNO-s képviselő és más független képviselők köré tömörülő képviselői csoport nyújtotta be a parlamentben. Ha a parlament jóváhagyja a módosítást, az még nem jelenti automatikusan a nemzeti park létrehozását, ugyanis azt a kormánynak kell jóváhagynia.
A dunai mesterséges árvizekkor nagyobb vízhozamra van szükség, legalább 120 köbméter/másodpercre az áradás csúcspontján, és nem elég a jelenlegi három nap – mondja Tomáš Kušík, a BROZ elnöke. Méltányolja a képviselők és a minisztérium kezdeményezését egy nemzeti park kialakításáról. „Természetesen a nemzeti parkká nyilvánítás nem jelenti azt, hogy minden megoldódott, de hiszek abban, hogy egy nemzeti parkban a dolgok nagyobb prioritást kapnának” – teszi hozzá.
„Ha nem akarjuk, hogy a nemzeti park fogalma devalválódjon, akkor csináljunk belőle természetvédelmi parkot, fejleszthetjük a területet, és 30 év múlva meglátjuk, hogy alkalmas-e arra, hogy nemzeti park legyen” – mondja a Duna Menti Nemzeti Park ötletéről Juraj Vysoký a Prales Polgári Társulástól. Elismeri, hogy szükségünk van egy alföldi nemzeti parkra, de a védelem kategóriáját a tartalomhoz kell igazítani. „Ha egy nemzeti park esetében a mércét egy nagy beavatkozásmentes zónaként határozzák meg, azaz 50 és 75 százalékot meghaladó mértékben, akkor ezt be kellene tartanunk. Ez a Duna menti területeken nem lehetséges” – teszi hozzá.