Michal Božík pszichológus szerint bizonyított, hogy a közösségi oldalak negatív hatással vannak a gyermekek és fiatalok mentális egészségére. „A depresszió vagy az étkezési zavarok mellett más következményekkel is járhatnak, például azzal, hogy valaki nehezebben alakít ki romantikus kapcsolatot”- mondja a pszichológus.

Ha a gyerekek már három hónapos korukban azt látják, hogy az édesanyjuk mobiltelefont használ, és szeretetkapcsolatot ápol vele, ők is szeretnének egy ilyen szeretetkapcsolatot. Ha azt látják, hogy az apuka egy monitor előtt ül, és láthatóan élvezi, ők is ezt szeretnék tenni. Arról, hogy a gyermekek függővé válnak, jórészt a felnőttek tehetnek – mondja Bernschütz Mária generációkutató.

Egyre több gyerek tartja unalmasnak az offline életet, mert egyszerűen lassúnak találják – és ez például a Z generációs fiataloknál is jelentkezik, beletekernek az influenszerek videóiba, mert unják, sőt Netflixet is gyorsítva fogyasztják. Az offline életbe azonban nem lehet beletekerni – mondja Bernschütz Mária generációkutató.

Minden nap ugyanazt csinálom, munkába járok, gondoskodom a gyerekekről, elvégzem a házimunkát. Nem lehet okom panaszra, de ennek ellenére nem érzem teljesnek az életemet. Néhány éve még úgy éreztem, mindennek van értelme. Ezt fogom folytatni a következő húsz évben? – ezek a gondolatok az élet értelméről gyötrik a pácienseit, meséli Martin Miler terapeuta.

A csereprogramok, mint a legismertebb Erasmus, lehetőséget nyújtanak a fiataloknak, hogy kipróbálhassák az életet egy másik országban. Ez egyfajta fiktív világot teremt, amelyben nincs gond és munka, ellenben rengeteg élmény és új barát van. Sokuknak azonban problémát jelent a hazatérés. A visszailleszkedés szorongással jár, magyarázza Martin Takáč pszichológus.

A szuperérzékenység nem egy diagnózis, nem túlérzékenység vagy a fiatal generáció agyszüleménye, hanem az idegrendszer egyik tulajdonsága – magyarázza Alena Wehle cseh terapeuta, aki érintettként könyvet ír a szuperérzékenységről.

Ha egy szuperérzékeny ember mellett olyan társ van, aki közepesen súlyos depresszióban szenved, még ha ő maga jól is van, idővel szintén depressziós lesz. Ezzel szemben, ha boldog emberek vannak mellette, magukkal tudják húzni – mondja Alena Wehle cseh terapeuta, aki maga is szuperérzékeny.

Kilépni egy kapcsolatból, amelyben az egyik fél nem viszonozza a szerelmet nem könnyű, mondja Martin Miler klinikai pszichológus, aki szerint ilyenkor gyakran ellentmondás van az érzelmeink, a gondolataink és a viselkedésünk között.

Miroslav Popper pszichológus szerint jelenleg nincs nagy szlovák–magyar feszültség, különösen a fiatalok körében. „Szerencsére a szlovákok és a szlovákiai magyarok között a közéletben és a politikai diskurzusban nincs feszültség, az együttélés többé-kevésbé problémamentes” – mondta a Napunknak. „A kutatásunkban részt vevő, túlnyomórészt fiatal válaszadók nem látják negatívan ezeket a kapcsolatokat, és ez reményt ad a jövőre nézve, hogy inkább javulni fog a helyzet, mintsem romlani.”

„Minimum az Osztrák–Magyar Monarchia korszaka óta vannak etnikai ellentétek a szlovákok és a magyarok között” – mondta a Napunknak Miroslav Popper pszichológus. A szlovák–magyar kapcsolatok jelenlegi szintje a kutatásban résztvevők tanúsága szerint túlnyomórészt semleges – teszi hozzá.

14 és 15 éves lányokról volt szó, és mind a tíznek volt már szexuális tapasztalata – mondja Eva Poliaková pszichológus, aki évtizedek óta tanulmányozza a tinédzsereket és szexuális viselkedésüket. A pszichológus megdöbbentőnek tartja a pozsonyi kutatás eredményeit, és szerinte ez a probléma a teljes szlovák társadalmat érinti.

A pszichológus leültetett az irodában, és közölte velem, hogy Lívia 12 évesen szexelt először – meséli Jana, az anyuka. Sokkolta őt ez a hír, és azt kérdezte a pszichológustól, nem téveszti-e össze a lányát valakivel. Egy pozsonyi alapiskolában azt vizsgálták, miért kezdenek a kislányok olyan korán szexuális életet élni.

Egyre több olyan férfi jelenik meg a rendelőkben, akik nem akarnak partnert találni – mondja Jan Kožnar. Nem szeretnék átélni az elutasítást és az intimitásból adódó kényelmetlenséget. „Miért tennék ki magukat ezeknek, amikor bekapcsolhatják a pornót, ahol a világ legszebb nőit láthatják kockázatok nélkül? Még az ágyból sem kell kikelniük” – magyarázza a szexuológus.

Az ember szexualitása nem száz százalékban hetero- vagy homoszexuális, mondja Jan Kožnar szexuológus. A legtöbb ember a két pólus közötti skálán mozog. „A homoszexuális vágyaktól teljesen mentes, tiszta heteroszexualitás nagyon ritka, ebben a szexológusok egyetértenek” – teszi hozzá a szakember.

A közösségi média csak fokozza a magányt. A digitális elmagányosodás problémája egyre égetőbb, és elsősorban azokat érinti, akiknek épp most kellene erőteljesen szocializálódniuk – írja Finta Márk. A digitális térben köttetett kapcsolatok csak árnyékai a valódi kapcsolatoknak, és sosem helyettesíthetik azokat.

Ha egy harmincfős osztályban csak egy-két gyereknek van telefonja korlátlan internettel, abban az osztályban garantáltan mindenki fog pornót látni – mondja Guld Ádám médiakutató.  A médiától, és annak veszélyeitől tehát nem lehet  teljesen elzárni a gyerekeket. Inkább beszélni kell róla, és tudatosan felkészíteni az új generációt.

A legnagyobb problémát annak az elfogadása jelenti, hogy a szexuális erőszaktevő a közeli barátaink vagy hozzátartozóink egyike, mondja Natalia Schwab Figusch pszichológus és pszichoterapeuta, aki a szexuális erőszakon átesett áldozatokkal foglalkozik. „Nehéz megemészteni, hogy a szomszédunk vagy a legjobb barátnőnk apja szexuális erőszaktevő lehet” – magyarázza.

„A fejem azt parancsolja, hogy egyem meg a joghurtot, mert ha nem teszem, valami baj fogja érni a hozzátartozóim egyikét” – mesél egy fiatal nő a kényszerbetegségéről. „Habár nem kívánom a joghurtot, meg kell ennem, mert az OCD ezt parancsolja.”

„Amikor a gyermek valamilyen oknál fogva nehéz érzelmeket él meg, meg kell őt tanítanunk arra, hogy el tudja mondani, hogyan érzi magát” – mondja Jana Ashford pszichológus és pszichoterapeuta. Arra is figyelmeztet, hogy egyúttal azt is meg kell neki tanítanunk, hogy ezek az érzések – a harag, a féltékenység, esetleg az irigykedés is – rendben vannak. Ezek is normális érzések, amelyekről beszélhet, nem lesz miattuk elutasítva vagy kritizálva, és csupán az a fontos, miként kezeli ezeket az érzéseket.

Minél sokszínűbb a környezet, a másság annál normálisabb a gyermekek számára – mondja Jana Ashford pszichológus és pszichoterapeuta. Ha a környezet túlságosan egyforma, a gyermek hamarabb észreveszi, ha valaki más, A gyermeket az is befolyásolja, ahogy a szülei az adott másságot érzékelik, ahogy beszélnek róla, hogy azt gondolják-e, a másság rendben van, netán tiszteletlenül beszélnek azokról az emberekről, akik valamiben mások – teszi hozzá a szakember.