„Gorbacsov nagyon sajnálta a Szovjetunió összeomlását és azt, hogy nem sikerült befejeznie az újjáépítést” – mondja Zolcer János, aki könyvet írt a hozzá fűződő barátságáról. Zolcer szerint az egész világot pozitív irányba változtatta meg Gorbacsov, lehetővé tette a vasfüggöny leomlását, hozzájárult a hidegháború végéhez. „Szabadságunk van, és ő nem felelős vagy hibás azért, kit választanak polgármesterré az emberek Nagykürtösön. Ő hozzájárult ahhoz, hogy a világ nagy részén minden faluban szabad választások lehessenek” – teszi hozzá.

„Gorbacsov azt mondta nekem Putyinról, hogy az ukrajnai háborúval mindent elpusztított, amit ő valaha elért” – mondja Zolcer János, aki könyvet írt a Gorbacsovhoz fűződő barátságáról. Már sokkal korábban azt is mondta neki: a hírek 99,9 százaléka, ami a Kremlből jön, nem igaz. Igazat csak akkor mondanak, ha tévednek.

1989 után nagyon sokan sokan elvesztették a biztonságérzetüket. „Akárhogy is volt a szociban, munkába járni kötelező volt, volt mit enni, volt lakás, olyan, amilyen. Utána hirtelen előállt egy olyan helyzet, hogy az emberek saját magukra lettek utalva, már nem fogta senki a kezüket, nem mondta meg, mit csináljanak, és sokan nem tudtak mit kezdeni ezzel az önállósággal” – mondja Berta András, a forradalom fotókrónikása.

Berta András, a bársonyos forradalom érsekújvári fotókrónikása adományokkal teli kamionnal indult Romániába 1989 decemberében. „Temesváron a Securitate emberei a sebesülteket is halomra gyilkolták. Az üzletek kirabolva, a kirakatok betörve, kilőtt tankok, harckocsik mindenfelé. Polgárháborús helyzet volt, egyáltalán nem tudtuk, hogy mire számíthatunk” – mondta Berta.

Miért nem lehet mandarint kapni a Zelovocban? – kérdezte egy harcias anyuka Szepsi főterén 1989 novemberében, ugyanis a déligyümölcsöt a pult alól árulták. Másnap a mandarin polcra került, ez volt helyileg a „mandarinos”, bársonyos forradalom első vívmánya – idézi fel Pulen Csilla a kisvárosi tüntetést.

Míg Pozsonyban folytak a forradalmi események 1989-ben, Szepsiben sokan nem nagyon tudtak mit kezdeni az éppen történő változásokkal. A városban valójában az általános sztrájk napján került sor kenyértörésre: a helyi középiskolák a tanárokkal együtt részt vettek a sztrájkban – írja a kelet-szlovákiai kisváros 33 évvel ezelőtti hangulatáról Pulen Csilla.

„Szabadok akartunk lenni, többpártrendszert akartunk, meg piacgazdaságot, meg jobb életszínvonalt. És megkaptuk” – mondta a Napunknak Lovász Attila. Szerinte nem igaz, hogy szegényebben élünk, mint 1989 előtt, hiszen minden mérhető mutatóban jobb a helyzet. „Ha végignézem a véleményfolyamot ezzel kapcsolatban az interneten, látom, kik mondják azt, hogy szegények vagyunk, éhen fogunk halni, és mondjuk meg is fogunk fagyni, ha az ukránok nem adják meg magukat. Olyan emberek, akik fűtött nappaliban ülnek a számítógép előtt” – véli az RTVS nemzetiségi adásának igazgatója.

„33 éves a szabadság. Krisztusi korba érkezett, talán itt az ideje, hogy keresztre feszítsék” véli Lovász Attila azzal, hogy számára nem az kérdés, hogy megfeszítik-e, vagy sem, mert ez már megtörtént, vagy történik. „A kérdésem inkább az, van-e remény egy feltámadásra” – mondta a Napunknak az RTVS nemzetiségi adásának igazgatója.

A rendszerváltó szlovákiai magyar politikusok össze sem hasonlíthatók a mai politikai garnitúrával – mondta a Napunknak Lovász Attila. „Azt persze láttuk, hová fejlődtek – de akkor élmény volt elmenni a Szövetségi Gyűlésbe, és egy kávé mellett beszélgetni ezekkel az emberekkel. Durayt, Csákyt, Bugárt, A. Nagyot, Bauer Editet úgy éltem meg, hogy elképzeléseik, uram bocsá, ideáljaik voltak” – tette hozzá az RTVS nemzetiségi adásának igazgatója.

„Nem állítom, hogy félelemben éltünk, de azt érzékeltük, hogy egy nem teljesen szabad rendszerben vagyunk” – mondja az 1989-es eseményekről Polák Gábor marketinges. Azt még nem értette akkor, gyerekként, hogy „mi ez a szocializmus-kommunizmus”, de mivel a szülei újságírók voltak, otthon azért „hallott dolgokat”. A forradalom idején pedig azzal bosszantották a tanító nénit, hogy a prágai és a brünni tüntetésekről szóló híreket olvastak fel az óra végén.

Tízévesen még nem tudta Fiala-Butora János, hogy mit váltanak le a bársonyos forradalom során, de azt látta, hogy óriási a várakozás az emberekben. „Ami nagyon megmaradt bennem, az a nagyfokú optimizmus” – mondja a jogász, emberi jogi szakértő. Még emlékszik azokra a beszélgetésekre, amikor azon vitatkoztak a felnőtt ismerősei, hogy hány évig fog tartani eljutni oda, ahol Ausztria van. „Öt, tíz vagy tizenöt, ez volt a három álláspont” – emlékszik vissza.