„A legrosszabbak azok a kémények voltak. Először azt hittük, hogy egy gyár kéményei, ahol a férfiak dolgoznak. Aztán már csak úgy beszéltek róluk, hogy ez az egyedüli út, ami kivezet Auschwitzból” – mondja Eva Erbenová holokauszttúlélő. Arról is beszélt, csak később tudatosította, hogy mindannyiuknak kidülledt szemei voltak, mintha Graves-Basedow-kóruk lett volna, amikor rosszul működik a pajzsmirigy. „Erről nem sokat beszélnek. Szörnyű volt” – teszi hozzá.

„Az embernek tudatosítania kell, hogy nem mondhat mindenre igent. Hogy ellen kell állnia az elemeknek” – mondja Eva Erbenová holokauszttúlélő azzal, hogy ez vonatkozik a jelenlegi izraeli politikára is. „Az embernek meg kell találnia magában a bátorságot, hogy úgy élje az életét, ahogyan azt jónak látja. Én mindezt tanúsíthatom” – teszi hozzá.

Amikor Eva Erbenová tízéves volt, a családjával együtt elhurcolták a terezíni koncentrációs táborba. Elmondása szerint Auschwitzhoz képest ott valamivel jobb körülmények voltak. Túlélte a halálmenetet, melynek során megszökött a nácik elől. Három évvel később újra menekülnie kellett – akkor a kommunisták elől. A férjével, aki szintén zsidó származású, Izraelben telepedtek le. Renata Kalenskának mesélt életéről.

A holokauszt nem a haláltáborokkal, a gázkamrával kezdődött, hanem a gyűlöletbeszéddel, mondta a Napunknak Lang Tamás azzal, hogy a mában is lát párhuzamokat. „Minden gyűlöletbeszédben, minden közbeszédben, amely gyűlöletbeszédbe torkol, óriási veszélyt látok. Ennek az időszaknak komolyabb teret kellene szentelni az oktatásban” – teszi hozzá a történész.

Esterházy János egy, a zsidók deportálásáról szóló törvény kivételével a parlament által elfogadott zsidótörvények mindegyikét megszavazta – mondja Lang Tamás, a szlovákiai zsidóság kutatója. Az egyik parlamenti ülésen szó szerint azt mondta: „Méltóztassanak csak meggyőződni, hogy eddig minden zsidótörvényt megszavaztam.” A parlament akkor szavazott a deportálásokról, amikor már 37 ezer ember az ország határain kívül volt – teszi hozzá Lang.

„Az első Csehszlovák Köztársaság idejében nem volt zsidóellenesség a politikában. Az antiszemita attitűd első megjelenése Štúrhoz, Hurbanhoz, Hodžához és Hurban-Vajanskýhoz kötődik. Írásaikban is terjesztették, hogy a zsidóság az ellenségünk, mert rákényszeríti a jó és tisztalelkű szlovák népet az alkoholfogyasztásra, hamis váltókat írat alá velük és kirabolja őket” – magyarázza Lang Tamás, a szlovákiai zsidóság kutatója.

Rácz Olivér is segített a romániai segélycsomagok szállítása során 1989-ben. A teherautókat el is kísérte az országba a kassai orvosi egyetem tanára. „Ez volt a legszebb karácsony” – meséli. A csomagokat épp azon a napon adták át, amikor letartóztatták Nicolae Ceaușescut. „Hazaérve kijelentettem, hogy Európában már nem lesz nacionalizmus. Apám akkor azt mondta, hogy várjak két hetet.”

Két férfi. Apa és fiú, mindkettőt ugyanúgy, Rácz Olivérnek hívják. Az egyik emberi életeket mentett a II. világháborúban katonai behívók hamisításával, a másik ezt a tudomány, az orvoslás és a tudás átadásával teszi.

Szabaddá kell tenni az embereket és elfogadni a sokszínűséget, de a konzervatív és liberális értékek, a közösségi és individuális értékek egymás mellett kell hogy éljenek – mondta Szántó T. Gábor író a Rimaszombat, a tolerancia városa rendezvényen. Nagyon sok politikus gondolkodásában nem látni, hogy ezek kiegyensúlyozottan jelennének meg, de a gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ezek egymás melletti igazságok, nem egymást kizáró igazságok – tette hozzá az író.

A rimaszombati zsidó hitközség mára maroknyira zsugorodott. A városból 900 zsidót deportáltak, a környező falvakban élőkkel együtt ez a szám 1100–1400 körüli lehet. Mindössze 90 túlélő tért haza, közülük hárman élnek. Sajnos a helyi zsidóság történetét eddig még senki nem dolgozta fel – mondta Mária Tömösváryová, a helyi zsidó hitközség vezetője a Rimaszombat, a tolerancia városa rendezvényen.

Galo Vilmos történészt a Komáromi Zsidó Hitközség néhány napja Kehila-díjjal tüntette ki. A díjátadó ünnepségre meghívták Eitan Levont, Izrael szlovákiai nagykövetét is. Ezek a rendezvények felekezeti szempontból nyitottak, és azokat a város országhatáron átnyúló tágabb régiójából is látogatják.

Galo Vilmos A komáromi zsidóság rövid története című könyve a római kortól kezdve egészen a 21. századig tekinti át vázlatosan a komáromi zsidóság hányatott történetét, unikális, máshol fel nem lelhető fotókkal illusztrálva az egyes történelmi korszakokat.

A komáromi gettó lakóit, 4500 embert 1944. június 12-én és 14-én szállították el Auschwitzba. Alapy Gáspár polgármester igyekezett lassítani az antiszemita intézkedések végrehajtását. Végül őt is koncentrációs táborba szállították, Dachauban halt meg.